Roráték és közösségünk
Magam Budafokra költözésünk óta (1981) vagyok aktív tagja plébániánknak. Emlékeim szerint a Pali atya idején esetenként megtartott adventi hajnali misék Bucsi László atya plébánossága alatt váltak rendszeressé.
Nehézkesen indult. Volt olyan roráté, amikor a résztvevő hívek száma alig haladta meg a ministránsok számát. Örömteli, hogy az utóbbi években ima- és hitéletünket erősítve jelentős létszámmal veszünk részt rajta, napi szentmisékkel készülve Krisztus születésének ünnepére.
Ebben az évben – Testületünk javaslatára, közösségünk ily módon is történő építése érdekében – Zoli atya szeretettel hívott mindenkit a rorátékat követő – ahogy Ő mondta – szerény agapéra.
Remekül sikerültek a szentmisék utáni együttlétek. Mindig volt tea, kávé, itóka és harapni való, sőt voltak olyan napok, amikor a szemünket és bendőnket gyönyörködtető terülj-terülj asztal várt bennünket a cserkészotthon előterében, ahol el is fértünk.
Jó lenne ebből is közösségépítő hagyományt teremteni, és az elkövetkező adventben már olyan létszámmal részt venni, hogy a nagyterű pincénkben kelljen teríteni, biztosítva mindenkinek a kényelmes részvételt! Persze ez azt is jelenti majd, hogy az előkészítést vállalókat se túlzott idő-, se túlzott anyagi megterhelés ne érje, azaz valóban szerényebb reggelik mellett, egymásnak örülve töltsük az időt, majd indítsuk Isten nevében egy záró imával a napunkat.
Már most bíztatunk mindenkit, csatlakozzon, jöjjön az elkövetkező adventi rorátékat követő agapéinkra! Egymás személyesebb megismerésével valóban erősödjön közösségünk!
Most pedig álljon itt mindazoknak a neve véletlen sorrendben, akik áldozatosan szolgáltak, mindannyiunk örömére: Pető Marika és Péter, Szanyi Istvánné Anci, Garbóci Erzsi, Demény Olga, Tasi Anna, Zimányi Miklósné Csilla, Kovács Tiborné Ibolya, Farkas Balázsné Márti, Mati Krisztián. Köszönjük Nekik!
M.E.