Az egyházi év 4. – Nagyböjt

Nagyböjt a húsvétra, Jézus feltámadásának ünneplésére való készület időszaka. Ilyenkor a hívő ember célja a hitben való megerősödés a lemondások, az áldozathozatal, a bűnbánat és a kiengesztelődés által. A böjti szokások akkor nyerik el igazi értelmüket, ha mindig Krisztusra irányulnak.

A böjt ugyanis nem egy tisztítókúra, vagy a spórolás időszaka, hanem a Jézussal való találkozásra, az örök életünkre való készület intenzív időszaka: elvetünk magunktól mindent, ami elvon Krisztustól, és megerősítjük mindazt, ami hozzá vezet. Kifejezzük, hogy a vele való kapcsolat fontosabb minden földi dolognál.

Negyven napot arra szánunk, hogy különösképpen is Jézus legyen előtérben. A negyven nappal arra emlékezünk, hogy Jézus is negyven napig böjtölt. Ennek előképe Noé idejében a negyven napos vízözön, vagy Jónás prófétánál a negyven napos haladék Ninive megtérésére, valamint a zsidó nép negyven éves vándorlása, amíg elnyerték az ígéret teljesülését, és új hazára leltek a Szentföldön. A negyven nap böjtbe nem számítanak bele a vasárnapok, hiszen ünnepnapon nem böjtölünk.

Hamvazószerdán a hamvazkodással megkezdtük a bűnbánat időszakát. A hamvazás abból a hagyományból ered, hogy a böjti időszak kezdetén a bűnbánóknak, miután nyilvánosan meggyónták bűneiket, a püspök hamut szórt a fejükre a bűnbánat jeleként, majd az elégtétel elvégzéséig kiutasította őket a közösségből. A 10. századtól azonban lassanként a fülgyónás felváltotta a nyilvános bűnbevallást, így a hamvazkodás szertartása elvált a gyónás szentségétől, és általánosan a bűnbánat jele lett a nagyböjti időszak kezdetén.

Templomainkban ebben az időszakban egyszerűbb a díszítés, a templom oltárképét eltakarjuk, elmarad a misékben az Alleluja és a Dicsőség. A pap viola színbe öltözik, illetve a 4. vasárnapon a böjt kellős közepén rózsaszínbe, jelezve ezzel azt, hogy a böjtbe ne fáradjunk bele, örömmel vállaljuk a közösséget Jézus böjtjével. A legfontosabb nagyböjti liturgia a keresztútjárás. A hazatérő szentföldi zarándokok hatására az itthon maradók is végig akarták járni Jézus szenvedésének állomásait, ennek eszközéül alakult ki a keresztút, kezdtek kálváriákat építeni. Érdemes végigelmélkedni nagyböjtben többször is, hiszen ez segít bennünket leginkább arra, hogy a nagyheti eseményeket a legjobban átéljük.

De miképpen tudunk jól böjtölni? A legalapvetőbb böjti szabály, hogy nagyböjt péntekein 14 éves kortól egészen halálunkig nem eszünk húst. (Az év többi pénteke a kis-böjt, amikor bűnbánati napot tartunk, ilyenkor általában más lemondást vállalunk. A régiek azonban az egyszerűség kedvéért ilyenkor is általában a húsról mondtak le. Manapság azonban sokkal inkább kifejezi ezeken a napokon is a Krisztushoz tartozásunkat az olyasféle lemondás, amit jobban megérzünk.) Van azonban két nap az évben, amikor szigorú böjtöt tartunk: hamvazószerda és nagypéntek. A hústilalom mellett ilyenkor az volt a szokás régen, hogy nap közben semmit sem ettek, hanem csak este egyszer. Aztán ahogy enyhültek a böjti szabályok, előbb egy, majd két alkalommal is magához vehetett az ember még valamit, hogy kibírja estig. Ma már nincsen megszabva, hogy az étkezésünk a nap mely szakában van, hanem csak az étel mennyiségére kapunk iránymutatást.

A böjti önmegtartóztatás azonban nem elsősorban a hústilalmon, vagy az étkezések számán múlik. Fontos, hogy olyan lemondást vállaljunk, ami valóban Jézushoz vezet, és valóban erőkifejtést jelent. Manapság mi vonja el a figyelmünket leginkább az imáról: Tévé? Internet? Mobiltelefon? Hazavitt munka? Talán leginkább ezekkel érdemes böjtölnünk, ha a böjt lényegét akarjuk megélni. De a megtartóztatások jócselekedetek nélkül nem sokat érnek. Érdemes minden megtartóztató elhatározás mellett valamit jócselekedetként is elvállalnunk.

Kívánom, hogy minél jobban megéljük a böjt hátralevő részét, hogy Húsvétkor megújultan érkezzünk el Krisztus feltámadásához!

Zoli atya