Az egyházi év 2. – Advent és Karácsony

Az egyházi év adventtel kezdődik, és már ez is fontos üzenet, hiszen a keresztény ember adventi ember, Krisztus várásában él. Az adventi idő feladata, hogy nyitottá, éberré váljunk Krisztus eljövetelére.

A liturgiában is várakozunk. Maga az advent (lat.) kifejezés eljövetelt jelent. Jézus Krisztus eljövetele beteljesítette a messiási ígéreteket, hogy Isten megszabadítja az embert bűneitől, és üdvösséget ad számára.

Ádventben az Atya ígéreteire emlékezünk, de várjuk azt is, hogy életünk végén és a végítéletkor találkozunk az Atya Küldöttével, Jézussal. Ezért többféle értelemben is beszélhetünk ádventről. A középkorban élt lelki élet mesterei négyféle eljövetelről beszéltek. Az első eljövetel volt a történelmi eljövetel, amikor Jézus megszületett, eljött a test harmatában. A második eljövetel minden liturgikus év ádventje, amikor Jézus születésére emlékezünk. Ilyenkor Jézus eljön a kegyelem harmatában. Az Egyház tanítása szerint Jézus eljön halál utáni külön ítéletkor is, vagyis a halál tusájában. Ez a harmadik eljövetel. Végül negyedszer Jézus Krisztus eljön az idők végén, a feltámadáskor, vagyis az ítélet tüzében.

A kinyilatkoztatás szerint az Istenre való várakozás mindig megtérést kíván az embertől. A megtérés legfontosabb jellemzői az imádság, a bűnbánat és a jócselekedetek, így az adventi készületünkben ezek állnak a középpontban.

A liturgikus várakozásnak is vannak sajátosságai: a roráté misék, a dísztelen oltár, az orgonát csak az ének kíséretére használjuk, nagyobb ünnepeken a Dicsőség elmarad és a liturgikus szín a viola. Kivételt képez advent harmadik vasárnapja az un. öröm vasárnapja, amikor van dicsőség, és a liturgikus szín a rózsaszín. Az Egyház az öröm vasárnapjával jelezni akarja, hogy Jézus Krisztus eljövetelére való várakozás nem reménytelen, hanem örömteli várakozás, mert Krisztus biztosan eljön.

Korunkban különösen is fontos az adventi várakozás, hiszen a ma embere nem szeret várakozni, mindent azonnal szeretne megkapni. Ez erősíti a fogyasztói szemléletet, és azt okozza, hogy a várakozás vásárlássá silányul, az ünnep pedig valódi találkozás helyett üres díszletté. Fontos, hogy legalább mi keresztények értékeljük a várakozás adta lehetőséget, hogy az ünnep valódi ünneppé váljék

Miként Adventben várakozunk, Karácsonykor ünneplünk. Erre az időszakra esik a legtöbb parancsolt ünnep, és ez az időszak, ami még a legkeményebb ember szívét is meglágyítja. Jézus Krisztus születését a Niceai Zsinat (Kr. u. 325) tette liturgikus ünneppé. Ezzel azt akarták hangsúlyozni, hogy valóban Isten jött közénk. Az ünnep napjának választása sem véletlen: a perzsa Mithrász-kultusz december 25-én ünnepelte a Nap születésnapját és a sötétség feletti győzelmét. Az igazi fény viszont Krisztus, aki elvette a bűneinket, legyőzte sötétségeinket. Ezt jelképezi a karácsonyi időszak fehér liturgikus színe is.

Karácsony misztériumát hármas születésnek szoktuk nevezni. Ekkor ünnepeljük Jézus öröktől való születését, amikor az Atyától születik az idő kezdete előtt, a földi születését, amikor időben születik Máriától, valamint kegyelmi születését, amikor a hívek szívében újra és újra megújítja születését, hogy általa mi is Isten fogadott fiai lehessünk. E három születés jelenik meg Karácsony három szentmiséjében: az éjféli mise az Ige örök születését, a pásztorok miséje (hajnalban) földi születését, az ünnepi szentmise pedig mindezekkel együtt az ember kegyelmi újjászületését ünnepli. E nap, Jézus születésnapja, vitathatatlanul a történelem középpontja, hiszen égi és földi, isteni és emberi összeér e napon.

Mint a másik nagy ünnepünket, Jézus feltámadását, így Karácsony napját is nyolc napon keresztül ünnepeljük. E napok közül kiemelkedik a Szent Család vasárnapja, amikor az egész születéstörténetet távlatában nézzük. Arra fókuszálunk, hogy Jézus családban született, emberek segítségével növekedett. Istennek szüksége van a mi segítségünkre – no nem azért, mintha nem volna meg nélkülünk, hanem azért, hogy mi magunk is növekedhessünk. A 17. század óta külön napon ünnepeljük a Szent Családot, kifejezve a család jelentőségét, és hogy szükségünk van egymásra. Senki sem élhet gyökértelenül, a család pedig növekedésünk alapját képezi. A szerető család mintaképe pedig a Mária, József és Jézus alkotta Szent Család.

Kiemelkedik még az ünnepek közül Karácsony nyolcadában a nyolcadik nap, Mária Istenanyaságának ünnepe. Miközben Jézus megszületett, Mária Isten anyjává vált. Mária nevében indítjuk a polgári évet. Az ő istenanyaságában az érkező Istent szemléljük, aki Jézusban kinyilvánítja önmagát

Zoli atya