Templomi etikett

A templomhoz illő viselkedés szabályait legtöbben már gyermekkorunkban elsajátítottuk, mára azonban egyre többször előfordul, hogy sokan nem a templomban megfelelő módon viselkednek. Akad ugyanis néhány dolog, amit teljesen reflexszerűen, a célját nem ismerve végzünk, sőt előfordulnak rossz beidegződések is. Néhány egyszerű szabály felidézésével szeretnénk elősegíteni, hogy minél inkább az Istennel való találkozás helye lehessen templomunk.

1. A templomba történő belépés előtt kapcsoljuk ki mobiltelefonunkat!
2. A bejáratnál találunk egy szenteltvíztartót. Mártsuk bele ujjaink hegyét és vessünk keresztet. Ez a gesztus emlékeztet keresztségünkre, valamint arra, hogy tiszta lélekkel szeretnénk az Úr elé állni. Férfiak tiszteletadásuk jeleként a templomba lépve vegyék le sapkájukat.
3. Mielőtt beülünk a helyünkre, hajtsunk térdet az Oltáriszentség felé kifejezve imádatunkat. A térdhajtás teljes legyen, nem kisasszonypukedli. Fontos, hogy a keresztvetést és a térdhajtást ne próbáljuk összekötni, bármilyen sok rossz példát látunk. Ez két különböző gesztus, ha egyszerre próbáljuk csinálni, csak egy nevetséges mutatvány sikerülhet belőle, és nem tudunk arra figyelni, ami eme gesztusok célja lenne.
4. Ha a pad szélén ülünk le, udvariatlanság elvárni az utánunk érkezőktől, hogy átmásszanak rajtunk az ülőhelyért. Ilyenkor készségesen húzódjunk a sor közepe felé, hogy leülhessenek. Még jobb, ha már érkezéskor nem a pad szélén, hanem középen ülünk le, hogy mások is elférjenek. Ha tele a templom, alapvető udvariasság a nők, idősebbek, kisgyerekesek számára átadni az ülőhelyet.
5. A templomban csöndben kell lenni akkor is, ha semmilyen szertartás nincs, vagy nincs bent senki rajtunk kívül. Ne beszélgessünk! Ez azért fontos, mert a katolikus templomokban őrizzük az Oltáriszentséget, és aki mással beszélget, az Vele tiszteletlen.
6. Ha nem ülünk le, csak körbenézünk, akkor is hajtsunk térdet az Oltáriszentség felé, amikor a legközelebb vagyunk hozzá.
7. Ruházatunk legyen mindig a helyhez illő: ne menjünk templomba rövid nadrágban, strandpapucsban mélyen dekoltált viseletben, fedetlen vállal.
8. Ne együnk és ne igyunk a templomban! Kivételt jelenthet, ha a pap vagy egy kórustag diszkréten vizet iszik. Beteg vagy csecsemő is kaphat inni. (Szoptatni viszont kultúránkban másoktól elvonulva illendő, a sekrestyében és az oratóriumban erre van lehetőség.) Rágógumit se rágj! Templomban udvariatlanság, és nem segíti az imádságos elmélyülést
9. Érkezzünk időben! Aki elkésik a miséről, az nem is tud rá igazán felkészülni. Kérjük a Szentlelket, hogy oda tudjunk figyelni, meghalljuk az Úrnak hozzánk szóló üzenetét.
10. Ha kisgyermekkel érkezünk szentmisére, ügyeljünk, hogy gyermekünk ne vonja el mások figyelmét! A templomban való szaladgálás, körbe-körbe járkálás nem odaillő. Ha gyermekünk nem bír csendben lenni, akkor inkább néhány percre vigyük ki, és csak amikor már kicsit megnyugodott, akkor jöjjünk vele vissza. Templomunkban a 9.30-as és a 17 órai szentmiséken, a családok miséjén és az ovismisén nagyobb a tolerancia a gyermekek iránt, jobban be lehet őket vonni a történésekbe, nem okoz gondot, ha nem pisszenés nélkül ülnek, ezért igyekezzünk őket ezekre a szentmisékre hozni!
11. Ha a gyóntatószékek valamelyikében gyóntatás van, nem illik közvetlenül a gyóntatószékhez állni. Ne felejtsük, hogy ha kihallatszik valami a gyónásból, a gyónási titok minket is köt!
12. Mise alatt ne végezzünk magánimádságot (pl. rózsafüzér), se a pappal ne mondjuk együtt az ő szövegét. Vannak imádságok, amelyeket mindenki együtt mond, vannak pedig, amelyeket csak a hívek, és van sok olyan szöveg, amelyeket a papnak egyedül kell mondania. Ugyancsak ne olvassunk templomi vagy egyéb újségot!
13. Az énekekbe méltósággal kapcsolódjunk be, hiszen aki énekel, kétszeresen imádkozik!
14. Áldozni az a katolikus hívő mehet, aki nincs súlyos bűn állapotában, és felkészült. Aki nem jár rendszeresen templomba, vagy más súlyos bűne van, először rendezze kapcsolatát az Istennel a gyóntatószékben, ne menjen áldozni. A legtöbb, vallását nem gyakorló emberen látszik is, hogy nem áldozhat. Ne csodálkozzon, ha a pap kérdést tesz fel neki az áldozás előtt, vagy meg sem áldoztatja.
    Induljunk el időben, amikor a ministráns áldozásra csönget, ne akkor, amikor a pap már az oltár előtt áll kezében az Oltáriszentséggel. Kettes oszlopba álljunk be. Ha a pap felváltva hol az egyik, hol a másik oszlopból áldoztat valakit, az zökkenőmentessé és gyorsabbá teszi az áldoztatást. Ugyanezért abba az oszlopba álljunk be, amelyik oldalról jöttünk. Ha ez nem is sikerül, akkor se akarjunk azonnal visszamenni a kívánt oldalra a másik áldozó előtt. Menjünk el oldalra, és a sor végén menjünk vissza a saját oldalunkra. Ha kézbe áldozunk, még mielőtt oldalra lépnénk, az áldoztató előtt vegyük magunkhoz az Oltáriszentségben lévő Urat!
15. Áldozás után ne feledjünk el hálát adni! Ne rohanjunk el a szentmiséről, hiszen ekkor ismerhetjük meg közösségünk elkövetkező programját, a miserendben történő változásokat, és a szentmise végén áldással távozhatunk. A szentmise után sem a templomban beszélgessünk, ne zavarjuk azokat, akik ott maradnak még egy kicsit imádkozni!