Szent József segít

Az 1900-as években, Palesztinában, egy kis város szélén az Irgalmas Nővérek árvaházat
tartottak fönt. Nagy szegénység volt akkoriban, a nővérek az Isteni Gondviselésre bízták
magukat. Pártfogójuknak Szent Józsefet választották, és minden évben kilenceddel készültek az ő
ünnepére. Ilyenkor mindig finomságok kerültek az asztalra a gyerekek nagy örömére. Egy
alkalommal nagyon fogyóban volt már az élelmük, és már csak két nap volt hátra az ünnepig.
Szomorúan vették tudomásul, hogy most nagyon egyszerű lesz minden. De buzgón imádkoztak
Szent Józsefhez, hogy segítsen.
Elérkezett az ünnep előestéje, a gyerekek kedvetlenek voltak, de a nővérek bátorították őket.
Közben beesteledett, és odakinn el kezdett esni az eső. Egyszer csak kopogtattak az árvaház
ajtaján. Nem tudták elképzelni ki lehet az, végül az egyik nővér kinyitotta az ajtót. Egy fiatal
szakállas férfi állt kint, vállán nagy csomag. Mosolyogva köszönt és elmondta, hogy a
gyerekeknek hozott élelmet, és máris kezdte kipakolni az asztalra. A nővérek kérdezgetni
kezdték, hogy kicsoda és honnan jött, de csak annyit mondott, hogy nagyon messziről.
– És ki küldte? Talán a plébános úr?
– Nem ismerem – válaszolta.
– Akkor az érsek úr?
– Őt sem ismerem – felelte.
És a csomagból folyamatosan kerültek elő finomabbnál finomabb falatok és még az
élelmiszeres kamra polcai is megteltek. Az egyik nővérnek ekkor föltűnt, hogy a férfi ruhája – bár
esik az eső – száraz, és az arcából valami mennyei fény sugárzik. A csomag végül is kiürült. A férfi
bár marasztalták elköszönt, és ahogy az ajtón kilépett eltűnt az éjszakában.
Az ebédlőben nagy csend lett, percekig senki sem szólalt meg. Végül az egyik kisfiú odafordult
a főnöknőhöz, és halkan megkérdezte:
– Tisztelendő anya, ugye Szent József látogatott meg minket? A főnöknő néhány pillanat múlva
csak ennyit mondott:
– Igen, ő volt.
Francia forrás alapján: Fellegi Béla