Rorate, a hajnali, angyali mise
Advent első napjától Karácsonyig Szűz Mária tiszteletére és Jézus születését várva készítjük lelkünket a hajnali miséken. Nevét az eredeti gregorián ének elejéről kapta: „Rorate caeli desuper…”, magyarul „Harmatozzatok égi magasok”.
A kedvenc Fekete István novellám kifejező szavakkal írja le ennek az időszaknak a hangulatát emberi oldalról, ezért minden Advent elején újra olvasom, és felajánlom az előkészületeket egy olyan szándékra, amely régóta nyomaszt, vagy nem találtam rá egyedül megoldást.
Az évnek ez az egyik legszebb ünnepi előkészülete, meghitt és csendes, egy újabb lehetőség Istent meghallani, akkor is, ha az ünnepi készületek külsőségei és zajai igen intenzívek. Sötét hajnalban, a fagyos hidegben, hóban baktatunk az alvó utcákon a templom felé, szívünkben hordozva a vágyat, hogy ott a megszokott reggeli hajtás helyett (vagy előtt) különleges békés, megérintő pillanatokat éljünk meg az angyali üdvözleteket hallván. Ezeket a hajnalokat, a korán kelést a meleg ágyból, az olykor magányos elindulást felajánljuk Istennek, hogy a csend nyugalmában rendbe tudjuk szedni gondolatainkat és érzelmeinket, hogy méltó szállást készítsünk szívünkben a Szent Családnak.
Sokszor eltelik az Advent, és azt vesszük észre, hogy már Karácsony van, és mikor is szaladt el így az idő? Mióta felnőttek vagyunk, és mi vezetjük be a gyermekeinket az ünnepbe a különböző előkészületekkel (adventi kalendárium napi olvasása, mézeskalácssütés, karácsonyfadísz-készítés, énektanulás, családi összejövetelek, és ugye ahány ház, annyi szokás…), a személyes lelki előkészületekre és megélésre külön oda kell figyelni, hogy legyen rá időnk. Gyermekként egész más volt, ártatlanul, őszintén vártuk a kis Jézust, gyűjtöttük a kis szalmaszálakat a jászolba (minden héten annyit, ahány jócselekedetet tettünk), olyan könnyen ment a lelki megújulás. Most már felelős felnőttként sok a teendő, a belső késztetés, hogy gyermekeinknek boldoggá tegyük a várakozást és az ünnepeket. Viszont amíg ők alszanak, vagy akár együtt mindannyian, keljünk korábban, hogy a hajnali csendben mi is el tudjunk halkulni lélekben.
A rorate egy lehetőség, áldás, meghallani az angyali híreket, sőt, utána egy még nagyobb befogadó, szerető közösségbe, családba csöppenni az agapé keretében, és közös reggelivel, meleg teával folytatni a hideg napot, nagy örömmel a szívünkben.
Polgár-Podonyi Kriszti