30 ápr
2019

Plébániai filmklub

Áprilisban beindult az egyházközségi filmklub. Az évadnyitó vetítésen Grofcsik Guszti barátunk egy a magyar filmgyártás korai időszakában készült filmet mutatott be a lelkes kis közönségnek. Az 1930-as években megfilmesített Gárdonyi regényt az Isten rabjai-t láthattuk, amely Szent Margit életét, legendáját dolgozza fel. Pacséri Ákos rendezésében a kor híres színészei jelenítik meg IV. Béla udvarát. Margitot a fiatal Bulla Emma alakítja, az idősebbek pedig felismerhetik a fiatal epizód szereplő Kazal Lászlót is. A kor  kép- és hangtechnikájának megfelelően mai szemmel nézve kicsit teátrális, operaszínpadiasak a jelenetek, erősen sarkítva a pozitív és negatív szereplők jellemformálását. Szerény nézői véleményem szerint érdemes megnézni az alkotást, de nem ér fel az eredeti regény olvasás élményével.

Második alkalommal kíváncsian vártuk a filmelőzetes alapján katolikus westernnek tűnő produkciót, de nagyon kellemesen csalódtunk. Egy igazi, nagyszabású filmdrámát láthattunk. „A nagyobb dicsőségért” című amerikai-mexikói fim alcíme: a Cristiada igaz története.  Az 1926-1929 között zajló mexikói keresztény népfelkelés története. A mélyen vallásos parasztság és polgárság nagy része  fellázadt az akkor Dél- és Közép-Amerikát uraló ateista, baloldali Junták ellen. Egy – a filmben szerepét kitűnően játszó – parasztfiú életén és mártírhalálán keresztül mutatja be a sok ezer keresztény vértanú vére árán visszaszerzett vallásszabadság kivívását. Érdekességként említem meg, hogy a valós kis mártírt Jose Sanches del Riót több társával együtt II János Pál pápa 2005.ben boldoggá avatta. A film különös aktualitását a napjainkban egyre jobban terjedő keresztényüldözés adja.

Valószínűleg a filmet mozikban nem láthatjuk, elérhetőségért Gófcsik Gusztávnál lehet érdeklődni, akit külön dicséret illet, mert mozigépész minősége mellett a pereces szerepét is bevállalta és finom forró pattogatott kukoricával örvendeztette meg a nagyérdeműt

Egyszóval minden filmet szerető testvéremet buzdítom, hogy szokjon a filmklubba, megéri. Zoli atya hirdeti majd az alkalmakat.

Gyakorlati tanácsként:

– aki jön melegen öltözzön fel, mert vetítőteremként a közösségi pince mozi sötét, de hűvös,

– akinek közlésre szánt videója, vagy CD-je van, vagy csak vetítésre érdemes filmet ajánl, lajstromba vesszük

A Lipót moziban találkozás reményével üdv: Keresztes Pali