„Minden forrásom belőled fakad”- Családi nap a plébánián

Kívánni sem lehetett volna szebbet- jegyezték meg a ragyogó napsütés láttán a május 11-i családi napra érkezők, akiket a vajas kalács és a finom házi sütemények mellett sok-sok, érdekesnek ígérkező programmal vártak a lelkes és fáradhatatlan szervezők. Az ifjabbak- akik közül többen, az ügyes arcfestő kezeknek köszönhetően rövidesen fehér pókemberré, pillangóvá, cicává és tigrissé változtak át-örömmel vették birtokba a trambulint és az ugrálóvárat. Ezek az eszközök egész nap nagy népszerűségnek örvendtek, derekasan állva az apróbb és nagyobb lábak rohamát. Míg az udvaron a test frissült, odabent a lélek és a szellem épült: Karacs Ágnes, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus 2020 Általános Titkárságának kommunikációs koordinátora („civilben” közgazdász és édesanya) tartott előadást erről a spirituális és társadalmi szempontból egyaránt jelentős eseménysorozatról, amelynek, 82 év után, ismét Budapest ad majd otthont 2020. szeptember 13. és 20. között. A szervezők célja, hogy ráirányítsák a katolikus hívek figyelmét arra: hitünk és egyházunk alapja az Oltáriszentség, belőle merítünk, belőle kell, hogy merítsünk erőt, hogy így, megerősödve, magunk is hirdethessük az örömhírt, hazánk és a nagyvilág számára is „kovásszá” váljunk. Egyéni és közösségi megújulást is eredményezhet tehát ez az egy hét, amelyhez kapcsolódóan városszerte számtalan programon vehetünk részt: kiállítások, koncertek, színházi előadások, a világ minden tájáról érkezettek tanúságtételei, szentségimádás, szentmisék (többek között a Kossuth téren és a Hősök terén), és a gyertyás eucharisztikus körmenet segítenek az elmélyülésben. A rendezvénysorozat egyik fénypontja a Puskás Stadionban, 2020. szeptember 13-án tartandó nyitó szentmise lesz, amelynek során ezernél is több, az ország minden pontjáról (köztük a mi egyházközségünkből), illetve a határon túlról érkező gyermek és fiatal először veszi majd magához Krisztus testét. Karacs Ágnes sok részletre kiterjedő, lelkesítő, aktív részvételre serkentő előadása után a zongoraművész Hegedűs házaspár, Katalin és Endre a zene varázslatos birodalmába kalauzolta a gyerekeket: Bach kantátája, Mozart Török indulója, Beethoven Für Elise című zongoradarabja, a Rákóczi-induló Liszt Ferenc-féle átirata, illetve Debussy két szvitje még az örökmozgók figyelmét is felkeltette és le is kötötte. Hegedűs Endre a darabokhoz kötődő kis történetekkel fűszerezte a hangversenyt, és azzal biztatta az ifjú hallgatóságot, hogy zongorázni mindenki tud, érdemes megbarátkozni ezzel a remek hangszerrel. A déli harangszó alatt a családi nap résztvevői együtt imádkozták el az Úrangyalát, a Péter-Pál kápolnánál Garbóci László helytörténész felelevenítette Promontor megalapításának, valamint a kápolna és a Szent Lipót templom építésének történetét. A szellemiek után a test táplálása következett, a tartalmas, csirkemellfilés zöldségleves osztatlan sikert aratott. Már ebéd előtt is, de különösen az étkezés után, hosszú sorok kígyóztak a fagylaltospult előtt, ahol bőséges kínálat (túrós-mascarponés, narancsos-csokoládés, meggyes, stb.), valamint kedves, segítőkész pultoslányok és -fiúk fogadták a jeges édességre vágyókat. Nagy volt az érdeklődés a templomtúra iránt is, a vállalkozó kedvű gyerekek és felnőttek minden veszélyt (port, magasságot és egyebeket) megvető bátorsággal másztak fel a harangtoronyba, Mati Krisztián vezetésével. Nem maradhatott el a giga partizán-parti sem, a plébániával szemközti tér kora délután csak úgy zengett a labdapuffanásoktól és a résztvevők harci kiáltásaitól. Idén- újdonságként- filmvetítés is szerepelt a programok között, az érdeklődők a 42 évesen, balesetben elhunyt spanyol pap és kitűnő hegymászó, Pablo Dominguez Prieto életéről és szolgálatáról szóló dokumentumfilmet tekinthették meg. Az utolsó hegycsúcs című, 2013-ban bemutatott alkotás egy olyan ember alakját rajzolja elénk a visszaemlékező családtagok, barátok és hívek visszaemlékezései révén, aki mindenki felé derűt, örömöt sugárzott, aki ateistától az anarchistáig mindenkivel szót értett, a nap 24 órájában elérhető volt mindenki számára, mellette, gyarlóságai ellenére, minden ember jónak érezte magát, s aki erejét az Oltáriszentségből merítette. Pablo atya számára a hegy Isten jelenlétét szimbolizálta, ezért akkor érezte magát a legközelebb Hozzá, ha fenn, a magasban misézhetett: a film egyik leginkább megindító jelenete az, amikor a hegycsúcson álló fiatal pap a kezében tartja és a fény felé emeli a szent ostyát. Más módon, de ugyanúgy Isten derűjét és örömét közvetítette és hozta el a gyerekeknek Lala bohóc (Balogh László előadóművész és bohócdoktor), aki igyekvő, de olykor-olykor felszabadultan szemtelen segédeivel, és a gyerekek harsány kacagásától kísérve mutatta be a „hogyan húzzunk át egy pólót az összecsomózott kötélen” című produkcióját, majd a műsor végén az egyik kislányt egy szép sárga (ámbár lufiból való) papagájjal, a közönséget pedig egy nagy fazék cukorkával és rágóval örvendeztette meg. Az idő szinte észrevehetetlenül gyorsan telt, a napsütés végig kitartott (a fagyi nem), és elérkezett a családi nap utolsó eseménye, a Törley-mauzóleumnál tartott szentmise, amely során hálát adhattunk az aznapi tartalmas együttlétért, és fohászkodhattunk azért, hogy a 2020-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus is minél több jó gyümölcsöt hozzon mindannyiunk számára.

Turi-Bognár Éva