Kezdődik a nagyböjt!

Itt vagyunk már nemsokára a szép hosszúra nyúló farsang farkán. Március 6-án hamvazószerdán
megkezdődik a húsvéti készületünk ideje, a nagyböjt.
Sokszor hallom gyóntatószékben, hogy néhányan nincsenek tisztában a böjti szabályokkal. A
lemondásokat, böjtöket ugyanis, ha valaki csak a papírformát nézi, nagyon könnyen meg lehet
úszni, hiszen egyházunk csak a kötelező minimumot írja elő. Viszont ez a hozzáállás nem építő
jellegű, a lelki életben általa nem haladunk előre. Pedig nagyböjt éppen a lelki elmélyülés ideje.
De mik is a legfontosabb szabályok a böjttel, önmegtagadással kapcsolatban? A böjti
fegyelemnek három fontos alappillére van, amelyek közül az első nem is nagyböjtre vonatkozik.
1. Az év minden pénteke bűnbánati nap. Ez azt jelenti, hogy Jézus kereszthalálára emlékezve
mi magunk is igyekszünk életünket az ő áldozatához kapcsolni, azaz jócselekedeteket végzünk,

lemondunk dolgokról. Az Egyház előírása szerint minden pénteken legyen legalább egy
jócselekedetünk. (Még a cserkészeknek is ennél szigorúbb szabályaik vannak, hiszen számukra
napi jócselekedet van előírva.)
2. Nagyböjt péntekjei nem pusztán bűnbánati napok, hanem böjti napok is, éppen ezért
ilyenkor nem elég a szokásos jócselekedetek és lemondások előtérbe helyezése, hanem szükség
van arra, hogy az egész Egyház együtt böjtöljön. Ennek érdekében született a hústilalom
szabálya, hiszen ezt a lemondást ilyenkor közösen tudjuk gyakorolni. Ez kötelező minden 14.
életévét betöltött katolikus számára, de betegség esetén, illetve ha a közétkeztetésben veszünk
részt, ez kiváltható más lemondásokkal.
3. Hamvazószerda és nagypéntek szigorú böjti nap. A hústilalom mellé társul ilyenkor, hogy
csak egyszer étkezhetünk. Emellett még kétszer vehetünk magunkhoz valami ennivalót. Ezt a
gyerekeknek régen úgy tanították, hogy a különbség, hogy az ember jóllakik-e, és azt csak
egyszer szabad, de mostanra sokan ezt a szabályt három komoly étkezésnek fogják fel, mintha
nem is böjtölnének. A böjti fegyelemnek ez a legnehezebben betartható előírása, éppen ezért
csak felnőttekre vonatkozik, és fel vannak mentve ez alól a betegek és az idősek, nekik nem az
étkezéssel kell böjtölniük.
De mindezeken a szabályokon túl mit tehetünk lelki elmélyülésünkért? Ebben az időszakban
különösen fontosak a szimbólumok, mert segítenek bennünket abban, hogy a lényeget lássuk
meg. A hamvazkodás a böjt kezdetének szimbóluma. Kifejezzük, hogy a földi életünk múlandó,
Istentől kaptuk ajándékba, és a böjtölésünkkel negyven napon keresztül ezt az ajándékot
próbáljuk viszonozni.
A negyvenes szám a zsidók negyven éves pusztai vándorlására utal, amikor megtisztultak
mindattól, ami elválasztotta őket a fogság idején Istentől. De Jézus is erre emlékezve negyven
napig böjtölt, és mi erre is emlékezünk. Éppen ezért a böjt kezdetét jelző hamvazás értelmét
veszti a későbbi időszakban, illetve azt üzenjük általa, hogy a mi böjtünk csak harmincegynehány
napos. Így hamvazószerdán keressük meg a lehetőségét a szentmise látogatásnak és
hamvazkodásnak.
A keresztutakon Jézus szenvedésére és halálára emlékezünk. Újra és újra, minden pénteken
tudatosítjuk, hogy értünk halt meg, hogy ha ő szenvedést vállalt értünk, akkor nekünk is kell
vállalnunk életünk keresztjeit.
A nagyböjti készületünk akkor teljes, ha a böjtben igyekszünk személyes lemondásokat találni,
ha nem csupán a kötelezőre figyelünk, hanem vannak egyéni elhatározásaink. Ezt már ezen
időszak előtt meg kell tennünk. Erre bíztatok mindenkit!
Jó, ha ebben az időszakban lelkigyakorlaton veszünk részt, többet imádkozunk, több időt
töltünk szeretteink körében. Plébániánk április első hetében többféle lehetőséget felkínál majd a
lelki megújulásra a megszokott lehetőségek mellett.
Mindenkinek áldott, szép, kegyelmekben gazdag böjti időszakot kívánok!
Zoli atya