Eucharisztikus Kongresszus – visszatekintés
A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust négyévente, pont az olimpia évében rendezik meg, immár csaknem 150 éve. Eleinte franciaországi helyszíneken (kezdeményezője, Emilia Tamisier, egy egyszerű dél-franciaországi asszony zarándoklat-szervező munkája nyomán), de már a XIX. század végén Jeruzsálemben is volt egy alkalom, és ez volt az első, ahol már a pápa is képviseltette magát.
A huszadik század elején felvetődött, hogy Budapesten is tartsanak egy világkongresszust. Mintegy próbaként 1928-ban nemzeti eucharisztikus kongresszus került megrendezésre. Az alkalmon mintegy kétszázezer hívő vett részt, ennek sikerén felbuzdulva beindult a szervezés. Szorgalmazták, hogy 1938-ban, Szent István halálának 900. évfordulóján kerüljön sor a jeles eseményre. És így is lett. 1938. május 26. és 29. között több mint 250 ezer ember utazott fel vidékről Budapestre, hogy részt vegyen a kongresszuson. Nagyjából 300 ezer budapesti hívő vett részt a rendezvényeken. Hitler a németeknek és osztrákoknak megtiltotta a részvételt, mégis kb. 25 ezer külföldi tudott csatlakozni ehhez a csodálatos rendezvénysorozathoz. A Hősök terén megrendezett ünnepi nyitószentmisén mintegy 200 ezer ember vett részt. Május 26-án, áldozócsütörtökön 150 ezer elsőáldozó (és az ő hozzátartozóik) gyűltek össze a Hősök terén. A meleg májusi napfényben 300 pap végezte az áldoztatás szolgálatát. Csütörtök este a Szent István Bazilikától körmenetben vitték a Szent István gőzösre az Oltáriszentséget, amit nyolc hajó kísért, egyiken a kivilágított körmeneti kereszt. Két hajón hatalmas gyertya, a következőn ötven harsonás és imádkozó apácák, majd negyven, dalmatikába öltözött kispap füstölőkkel, a vezér hajón pedig a pápai legátus és a bíboros térdelve az Oltáriszentség előtt. Majd még öt hajó, az ötödiken szintén kivilágított kereszt. A további napok eseményei hasonló emelkedettségben teltek, megrendítő és örök emléket hagyva annak a sok százezer embernek a lelkében, akik jelen lehettek. (Részletes ismertető: iec2020.hu/1938-budapest) A zárónapra az akkor egymilliós Budapest kétmilliósra duzzadt a zarándokoktól. Amikor a körment beért a Hősök terére, felhőszakadás csapott le a tömegre, így csak a pápai legátus beszéde hangzott el. Pacelli bíboros szavai ma még nagyobb erővel szólítanak meg minnyájunkat:
„Tanúim lesztek! – Ezekkel a szavakkal búcsúzott az Üdvözítő tanítványaitól, és ezekkel a szavakkal búcsúzik tőlünk is, akiket szétküld ebbe a szeretetszegény és gyűlölettel teli mai világba, mint az ő szeretetparancsának apostolait, hírnökeit és követőit. Ez a kongresszus a szeretet kötelékével fűzi össze az eucharisztikus Király híveit mind az öt világrészben. Az eucharisztikus lelkek erős lelkek. Az eucharisztikus lelkek hősies lelkek. Nem a világtól való visszahúzódás a helyes magatartás, hanem az Eucharisztiából táplálkozó szeretet-apostolkodás. Ennek kell meghódítania a világot. A jó és a rossz hatalmas párviadalban mérkőznek egymással. A jelen pillanatban senkinek sincs joga ahhoz, hogy közömbös legyen. ”
Szeredi F. Márta