Böjt és ünnep egyszerre

Van a nagyböjtben két különleges nap, ami olyan nagy ünnep, hogy dicsőséget, hiszekegyet
imádkozunk aznap a szentmisékben, sőt, ha éppen nagyhétre esnek, akkor a húsvét elmúltával
megüljük ezt a két ünnepet. Ebben a két napban egy kicsit elővételezzük a karácsonyi ünnepkört,
hiszen az egyik Gyümölcsoltó Boldogasszony, Jézus fogantatásának ünnepe – éppen kilenc
hónappal Karácsony előtt, a másik pedig Szent József ünnepe.
Nagyböjtben, miközben igyekszünk elmélyülni, és életünk hangsúlya az istenkapcsolatunkra
kerül, ez a két nap figyelmeztet bennünket arra, hogy a böjti készület nem csupán egyéni
készületet jelent. Két ünnep, ami a Szent Családot helyezi a középpontba, ráirányítja a
figyelmünket arra, hogy mi is családba tartozunk. A böjtünk nem pusztán egyéni erőfeszítés, de
nem is pusztán a teljes egyházi közösség Isten felé fordulásának a része, hanem nagyon is
tapintható közösségben böjtölünk együtt. A család a keresztény közösség alapja.
Manapság divat megkérdőjelezni azokat az értékeket, amik évszázadokon, évezredeken
keresztül a társadalmunk magját képezték, sőt a fősodrú érték-diktátorok és gondolat-rendőrök
megbélyegzik azokat, akik ragaszkodnak ezekhez az értékekhez, és nem hajlandók odadobni
őket valamiféle társadalmi kísérlet érdekében. Az értékek közül pedig a leginkább támadott a
család. És miközben a család a támadások kereszttüzében áll, sokszor nem tölti be jól a
funkcióját, és emiatt sokak előtt a boldogságuk korlátjaként áll, és egyre többen küzdenek a
család által adott értékek ellen. Ez egy öngerjesztő folyamat, ami ellen tennünk kell – elsősorban
a saját környezetünkben, a saját családunkban.
A nagyböjti szent-család-ünnepeink rávilágítanak arra, hogy mennyire fontos, hogy kiálljunk a
családi értékek mellett. Ez az időszak alkalmat ad arra is, hogy a családi életünket is
megjobbítsuk, a családunkat vezessük Isten elé. Nem elégséges pusztán imádkoznunk a
családért. Észre kell vennünk azokat a hiányokat, hibás működéseket, rossz beidegződéseket,
amelyek falat képeznek Isten és a családunk közé, amelyek sokszor magában a családi
közösségben is feszültséget okoznak, törésvonalakat képeznek. Biztos, hogy mindenki számtalan
dolgot tud mondani, amiben a családtagjainak változtatnia kellene. De a változást sosem a
másikon kell elkezdeni, hanem önmagunkon. Ha mi egy kicsit jobban szeretünk, több áldozatot
vállalunk, félretesszük a függőségeinket, a családjainkban csodálatos változások történhetnek.
Kérjük a Szent Család közbenjárását családjainkért! És ne feledkezzünk el megtenni a
családunkért mindazt az áldozatot, amit esetleg már évek óta halogatunk!
Zoli atya