„Az igazságra és csakis az igazságra törekedj…” – Ökumenikus imahét Budafokon
Mint már évek óta, idén is január utolsó hetében került sorra az Ökumenikus Imahét rendezvényére Budafokon. Ebben az esztendőben az imahét vezérgondolatát indonéz keresztény testvéreink fogalmazták meg. Tudni kell, hogy a közel 250 milliós népességgel rendelkező Indonéziában a lakosság csupán töredéke keresztény, hiszen létszámuk az egy milliót sem éri el, ám hitük sokkal mélyebb, mint az elkényelmesedő nyugati világban élő testvéreiké. A Második Törvénykönyv (5 Mózes) 16, 18-20 idézete jelmondat szellemében január 24-én, csütörtökön az evangélikus testvérek templomában kezdődött a közös imahét és gondolkodás. A csaknem teljesen megtelt templomban Lukács János baptista lelkipásztor volt az első este igehirdetője, aki az ószövetségi gondolatból kiindulva nagy ívű beszédet tartott. Az ő eszmefuttatását követte a második nap estéjén Hokker Zsolt evangélikus lelkész a baptisták imaházában, aki saját életéből vett történettel indította meg elmélkedését. Harmadik napon, szombaton a reformátusok templomában plébános atyánk Sárhegyi Zoltán volt az ünnepi szónok, aki igen tanulságos beszédében szintén a vele gyermekkorában megtörtént eseménnyel kezdte elmélkedését, majd erre építve fejtette ki gondolatait. Az Ökumenikus Imahét záró napján, vasárnap – a szokásoknak megfelelően – Szent Lipót plébániatemplomunkban került sor az utolsó igehírdetésre. Itt a református testvérek lelkipásztora Szász János hirdette az igét. A fiatal lelkész úr első alkalommal mutatkozott be a négy felekezet hívei előtt, hiszen elődje a több mint egy évtizedig Budafokon szolgáló Nagy Péter lelkipásztor nyugállományba vonult. Fiatal kora ellenére felnőtt lelki társai eszmefuttatásához és igen értékes gondolatokkal örvendeztette meg a szép számú hívő sereget. A négy nap elmélkedéseit a lelkipásztorok áldása fejezte be, majd a hívek közös agapékra gyűltek össze az imanapok helyszínein. Ezen agapékon a közös beszélgetések reményeink szerint közelebb hozták a más vallású testvéreket azzal, hogy jobban megismerhettük egymás gondolatait. Az Úr áldásával kísért négy nap biztatás arra, hogy más felekezetű testvéreinkkel közösen cselekedjünk, gondolkodjunk és haladjunk az egységesülés felé.
Garbóci László