10 ápr
2019

A Nagyböjt feladata és lehetősége

Bizonyos napokon nem eszünk húst, egyszer lakunk jól, alamizsnát adunk, gyónunk, valamint
igyekszünk úrihölgyek és úriemberek módjára viselkedni. Ez lenne tehát a nagyböjti készület? Ha
igazán foglalkozunk a kérdéssel és valós választ keresünk, azt kell mondanunk, hogy nem csupán ez.
Fontos kiindulópont, hogy a böjti időszak Jézus Urunk böjtjén és megkísértésén alapszik. Jézus elénk
élte, hogy mit és hogyan érdemes gondolni, szólni és cselekedni. Nézzük meg, hogy mit ír a Szentírás
Jézus böjtjéről és megkísértéséről:
,,Akkor elvitte Jézust a Lélek a pusztába, hogy megkísértse az ördög.”(Mt 4,1)
Már az első mondat arról árulkodik, hogy Jézus a Szentlélekkel együtt volt és ez a kiindulópont
számunkra is. Szent II. János Pál pápa hívja fel figyelmünket, hogy nem érdemes nekiállni még a
legigazabb dolognak sem, ha nem Istennel kezdünk neki, és ha nem Vele akarjuk megvalósítani. Mit
jelent ez? Jézusról mindig azt olvassuk az evangéliumokban, hogy elment imádkozni és utána indult
meg, beszélt az emberekkel, vezetett hitre, tanított és gyógyított. Az imádság, az Atyával való
minőségi idő, a töltekezés és az egyeztetés alapvető volt számára. Erről szól a 127. zsoltár méltán híres
mondata is:
,,Hiába fárad az építő, ha az Úr nem építi a házat.”
Elengedhetetlen, hogy Istennel kezdjünk. Ha továbbmegyünk a kísértés történetében, érdemes
felfigyelni arra, hogy miként támad az ördög. Azt mondja Jézusnak:
,,Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré!”(Mt 4,3)
Szemtelensége elképesztő, de ami igazán szemnyitogató, az az, hogy Jézus istenfiúi identitását
támadja, a létének értelmét, a küldetését. Bele akar szólni abba, hogy ki ő, és hogy mit tegyen. Ez alól
mi sem vagyunk kivételek. Először is támadva van az emberségünk. Mit jelent embernek lenni? Az
ember teremtmény, aki ráutalt teremtőjére. Kapcsolat van Isten és ember, Teremtő és teremtett lény
között, de ez a kapcsolat esendő, ápolást, odafigyelést igényel. Először is tehát fontos emlékeztetnünk
magunkat, hogy mi Istenhez tartozunk, kereszténykényt az Isten gyermekei vagyunk. Ebből a

kötelékből, ebből az istengyermeki identitásból próbál az ördög kiszakítani, mert ha ez nincs meg,
vagy sérült, jól tudja, szabad utat nyer. Jézus folyamatosan a Vele való kapcsolatnak a jelentőségéről
beszél:
,,Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből…, és felebarátodat, mint magadat.” (Mt 22, 37)
A szeretet az univerzum legalapvetőbb törvénye, a szeretet ad életet és tart fenn. Jó
kapcsolatot, pozitív hozzáállást, mások elfogadását és szolgálatát jelenti. Nagyböjtben tehát azt a
kérdést kell föltennünk magunknak, hogy ismerjük-e, szeretjük-e az Istent? Kíváncsiak vagyunk-e rá
és arra, amit mond? Beavatjuk-e Őt az életünkbe? Szükségünk van-e Rá? Másokkal kapcsolatban
pedig, a szeretet rendje elv (ordo caritatis) segít. Mit takar? Elsősorban azt, hogy megfelelően
szeretem-e a családomat? Meghallgatom-e a társamat, a gyermekemet, avagy az unokámat? Aztán
pedig jól szeretem-e a közösségemet? Imádkozom-e értük is? Segítem-e őket? Ápolom-e a jó
kapcsolatot a plébánosommal, a hívekkel? Ha rosszat szóltam valakiről, bocsánatot kértem-e?
Igyekszem-e a munkahelyemen, az utcán is jó ember lenni? Fordítok-e időt és energiát Istenre, az
emberekre és magamra? Tudok-e a mások és a magam gyengeségeivel szemben türelmes, megértő
lenni? Jézus azt mondta, hogy meg kell tudnunk bocsátani, hogy Atyánk is megbocsásson nekünk, és
ha bántanak is minket, ne átkozzunk másokat, hanem áldjunk, hiszen minden szándékunk visszaszáll a
fejünkre.
Mindezek alapján legyen áldott nagyböjti szentgyónásunk és hozza el a lelki megnyugvást,
valamint a jó lelkiismeret békéjét és a vele járó testi-lelki egészséget!
Tasi Anna