Fotó: Träger Gábor

A település első kőből épült temploma a Waidlberg (Erdőshegy) lábánál épült a község legkorábbi temetőjében. Promontor megalakulásának évében, 1739 őszén az országban már néhány éve dúló pestisjárvány elérte a települést. Ezekben a vészterhes napokban a budai serfőző mester, Knoll József, aki már néhány éve üzemeltette sikeresen vállalkozását, a Duna partján, fogadalmat tett, hogy amennyiben ő maga és családja túléli a járványt 100 körmöci arany felajánlásával, kőből épített templomot emeltet a településnek. Ugyanis a már évek óta Promontoron lakó szőlőmunkások, kőfejtők és a kastély alkalmazottai csak időnként tudták szentmisét hallgatni a kastély egyik erre a célra kijelölt helységében. Bár Knoll József 1740 februárjában meghalt. Felesége Eleonora az adományból, 1740-ben, elkezdte építtetni a templomot ám közben ő is elhalálozott. A fogadalom mégis teljesült, mivel lányuk Lacknerné Knoll Veronika befejezte a megkezdett építkezést. Az 1743-ra elkészült templom felszentelésére mégis 5 évet kellett várni, mivel Padányi Bíró Márton veszprémi püspök és az Uradalom között nézeteltérések támadtak. Végül is a felszentelésre 1748. május 13-án került sor. A sértődött veszprémi püspök végül is Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelte fel a templomot. Az első védőszenti búcsúünnepet másfél hónappal később 1748. június 29-én tartották. Ekkor kérte meg a kapucinus atyákat az adományozó fia, Knoll Pál, hogy emlékezzenek meg édesapjáról és minden, Promontoron, pestisben elhunytról. Ezen az első védőszenti ünnepi misén, a Csepelen maradt rokonok, és a szomszéd Tétény községből is sokan megjelentek, olyannyira, hogy be sem fértek a templomba. Ez az első templom még torony nélkül épült fel. A Szent Péter és Pál nevét viselő, első temploma csak 7 évig szolgálhatott plébániatemplomként, hiszen a lélekszám rohamos növekedése miatt 1755-re elkészült a nagyobb Szent Lipót plébániatemplom. Ettől kezdve kápolnaként funkcionált. Ám az új templom felépítését követően is a halotti miséket és az évfordulós miséket a Szent Péter és Pál-kápolnában tartották. Az Szent Lipót templom használatbavételét követően a hívek hanyagolni kezdték településük első templomát. Ez oda vezetett, hogy az 1770-es évek elejére állaga leromlott és ezért 1773-ban Lacknerné Knoll Veronika renováltatta az épületet. Ekkor építtette ki azt a széles kőlépcsőt mely átalakított formában ma is kápolnához vezet. A lépcső alsó és felső végénél két-két kőoszlopra angyalokat állíttatott. Mindenesetre ez a felújítás nem lehetett teljes körű, mert a kápolna 1817-re olyan rossz állapotba került, hogy az uradalom helyi prefektusa az épületet bezáratta. Ezt követően a hívek gyűjtésbe kezdtek kápolnájuk megmentése érdekében. A gyűjtés eredményeként 1831-ben teljesen megújították a közel kilencvenéves épületet. A kápolna új födémet kapott és ekkor épült meg a ma is látható torony.

Péter Pál kápolna hosszmetszete 1941. évi felmérés

A kápolna leírása

A Szent Péter és Pál-kápolnával kapcsolatban, sajnos, ugyanazt mondhatjuk el, mint a Szent Lipót templomról. A domboldalon emelkedő, szabadon álló provinciális kis barokk kápolnának sem a tervezőjét, sem a kivitelezőjét nem ismerjük. Igaz ez úgy az eredeti, mint az 1831-ben átalakított épületre. A ma látható kápolna egyhajós belső térrel, egyetlen homlokzati toronnyal rendelkezik. Az épület nyeregtetővel ellátott, a Péter Pál utca felé néző főhomlokzata egy tornyos elrendezésű. A torony alatt az épületen körbefutó barokk főpárkány található. E fölött a homlokzat tengelyében emelkedik a torony, a hagymatagos sisak tetején kereszttel. Az épület két oldalán két-két félköríves záródású keretezetlen ablakok nyílnak apácarácsozattal ellátva. A főhomlokzat tengelyében nyílik a kosáríves záródású kőkeretes kapu. A kapuszárnyakon copf stíluselemek figyelhetők meg. A kapu felett kis ökörszem ablak helyezkedik el.
A templombelső egyhajós dongaboltozatos, melyhez az egyenes záródású szentély kosárívvel csatlakozik. A keskeny, síkmennyezetes előtér ugyancsak kosárívvel nyílik a hajóba. A kosárív alatt eklektikus vasrács, kapuval választja el az előteret a hajótól. A teljesen sima, egyszerű belső térben a boltozat válla alatt párkány fut körbe.
Szentélyében a felszenteléskor egy egyszerű monolit kőtömb volt az oltár, melyet 1831-ben cseréltek le a ma is láthatóra.

kápolna 1831-ben állított oltára és a telepesek által hozott oltárkép

A mai oltár koporsó alakú menzája helyi kemény mészkőből készült. A templom felszentelésekor még nem volt oltárképe. Az első oltárképet az 1751-ben Promontorra kerülő páter, Cyprian Styrenensis kapucinus atya szerezte meg egy jámbor budai asszony ajándékaként. A kép Péter és Pál apostolokat ábrázolta, melyet a szentély hátsó falára erősítettek. Ennek az első képnek később nyoma veszett. Az oltár felett ion edikulás keretben látható id. Lucas Cranach Segítő Madonnájának kvalitásos másolata.

Lucas Cranach Innsbrucki Madonnájának másolata

Ezt a képet feltételezhetően az első telepesek hozhatták magukkal és korábban a Savoyai kastély kápolnának kinevezett helységében őriztek. Az elveszett Péter és Pál apostolokat ábrázoló kép helyett a község 1831-ben egy új, az apostolokat ábrázoló nagyméretű oltárképet festetett. Sajnos ezen újonnan megfestett oltárképnek sem ismerjük az alkotóját. A kép ma is a kápolna szentélyét díszíti. A hajó két oldalán húzódó padsorok, feltételezések szerint, a kápolnával egyidősek.

A kápolna érdekessége, hogy benne egy alkalommal temetés is történt. A szentély előtt, a padsorok között a padlóban elhelyezett sírkő szerint 1804-ben történt a temetés, mikor is Promontor akkori prefektusát temették el. A sírkő felirata a következő:
HIER RUHED
JOHANN v LORY
PRAEFECT
DER HERRSCHAFT RACZKEVE
GESTORBEN IN 56 JAHREN
SEINES ALTERS DEN
17 IULII 1804
A kápolna előtere felett, fából épített karzat található, mely részben a templomhajóba is benyúlik. Ezen a karzaton állt a hívek közadakozásából 1807-ben, 60 forintért vett, négy változatú, kis orgona. A karzaton az 1831. évi felújítást követően egy kis teljesítményű orgona is szolgált, de, hogy ez azonos lett volna az 1807. évben vásárolttal az nem derült ki. Az idők folyamán, aztán ez az orgona tönkre ment és új már nem került a helyébe.
A kápolnán még két alkalommal történtek kisebb javítások, felújítások. Előbb 1924 őszétől 1925-ig, Poós Rezső budafoki plébános ezüstmiséjéig, végeztek kisebb felújításokat, melyről a korabeli sajtó is beszámolt. Ekkor kapott új kovácsoltvas keresztet a kápolna, melyet Czermann Antal pénzügyi tanácsos, a Budafoki Keresztény Ifjak Egyesületének megalapítója adományozott. Külön érdekesség a budafoki lakosság összetartozásáról, hogy a korábbi években megsemmisült üvegablakok beüvegezését Grósz Miksa helybéli, köztiszteletben álló zsidó üveges, vállalta és adományozta a katolikus közösségnek. Az utolsó jelentősebb beavatkozás 1934-ben történt, amikor is Megyer-Meyer Antal, a Képzőművészeti Főiskola tanára, tervei alapján tanítványa Boósz József kifestette a kápolnát. A második világháborút követően évtizedekig nem nyúltak a Péter és Pál-kápolnához, míg végre 2009-ben úgy belső, mint külső felújítása megtörtént.

A Szent Péter és Pál-kápolna harangjai

A kápolna hagymatagos toronysisakjában az 1831. évi építést követően két harang került. A nagyobbik harang, melyet Szent József tiszteletére öntöttek, Schmidbauer Ferenc promontori szőlőműves adománya volt. A kisebbik harangot Karadin Ferenc és felesége, szintén promontori lakosok, adományozták a kápolnának. Ennek felirata is fennmaradt. Fundit Henricus Eberhardt Pestini 1822. Franciscus et Cath. Caradin. (Azaz: Éberhardt Henrik öntötte Pesten 1822, Karadin Ferenc és Katalin) A harang palástján Szent Vince és Szent Zsigmond képe volt látható. A harangokat az első világháborúban elrekvirálták. 1925-ben, a kápolna akkori felújításával egy időben Slezák László kapott megbízást egy új harang öntésére. Az elkészült 50 kilogrammos új harang 1935 őszén került fel a kápolna tornyába. Felirata a következő: ”KÉSZÜLT A MI URUNK JÉZUS KRISZTUS HALÁLÁNAK 1900. ÉVFORDULÓJA EMLÉKÉRE. AZ ÚRNAK 1935.-IK ESZTENDEJÉBEN.”
Budafok öntötte Szlezák László harangöntő, Magyarország aranykoszorús mestere Budapesten.
„Szent Péter és Szent Pál könyörögjetek érettünk”
A harang palástján felhőkből kiemelkedő Szent Péter látható, kulccsal a kezében és Szent Pál, irattekerccsel a kezében. Ez a harang megmenekült a második világháborús rekvirálástól, így a mai napig a torony lakója. A Szent Péter és Pál harangot 1934. június 29-én Neményi Lajos, akkori budafoki káplán, áldotta meg.

Garbóci László összeállítása