Újabb zarándokút…
Újabb lehetőség. Az áprilisi nyárban, szikrázó napsütésben érkeztünk Kalocsára, a magyar kultúrtörténet – és államalapításunk óta egyben – a magyar katolicizmusnak is a központjába. A város zarándokutak találkozásánál fekszik, és nem csak Kalocsának, de a Kecskeméti Érsekségnek is székhelye. Az elmúlt években felújított főszékesegyháza, érseki palotája, gyönyörű kincstára és híres könyvtára méltón reprezentálja a Szent István király alapította érsekséget.
Utunk kezdetén reggeli imával köszöntöttük a napot, a megérkezés előtt pedig a rózsafüzért imádkoztuk.
Az ezt követő látnivalók kimeríthetetlen tára mindannyiunkat elragadtatott. Az 1988-ban megnyitott Érseki Kincstár állandó kiállítása változatos tárgyanyaggal mutatja be az ezer éves Kalocsai Érsekség történetét. (Jelentősebb építészeti leletei a 13. századi „Kalocsai királyfej”, Keresztelő Szent János faszobra és a drágakövekkel díszített aranyozott ezüst Szent István herma.)
Faragott polcokon, szekrényekben őrzik a több, mint 150 000 kötetes főszékesegyházi könyvanyagát, mely az egész Kárpát – medence legnagyobb egyházi gyűjteménye.
A Mária mennybemenetele tiszteletére felszentelt barokk főszékesegyház elődje 1050 körül épült. Mai formáját több átépítést követően érte el. Impozáns méreteivel és díszítettségével lenyűgöző hatást keltett mindannyiunkban. Itt mutatta be Zoli atya a szentmisét. Úticélunk, melyre szentbeszédében figyelmeztetett: „elmélyülni hitünkben.” Ehhez elcsendesülésre, feltöltődésre van szükség…
Zarándokutunkat folytatva ez talán hajóson teljesedett ki igazán. Mielőtt továbbmentünk volna, rövid időre megpihentünk, hogy újult erővel járjunk tovább a lélek útjain…
A Kalocsai Főegyházmegyében található XVIII. századi kegy-templom aranyozott főoltárán, egy középkori eredetű, fából faragott, festett kegyszobor áll. Garbóci Laci rövid ismertetője után ebben a templomban tapasztalhattuk meg – Zoli atya késztetésére – azt a fajta „szent” csendet, amely egy elmélyülésre alkalmas találkozó bölcsőjének tűnt.
„…Olyan végtelen áhítat fog el,
Mintha erdőben néznék csillagot,
Ahol az örök ős csend ünnepel, –
Pedig – csupán egy templomban vagyok.”
(Reményik S.)
….Templomban, ahol „Jézusomnak szívén megnyugodni jó.” Nagyon jó!
Szűz Anyánk sohasem részvétlen a hozzá folyamodók iránt, s közbenjárásával érezhetően árad a kegyelem, a béke, a nyugalom. Csak hagyni kell áradni!…
A templom melletti – két sorba rendezett zsolnai domborműves – stációt járva, talán kinek-kinek sikerült hagyni, hogy tovább áradjon a lelkében ez a nyugalom és béke.
A nap végéhez közeledve – az együttlét öröme és a sok szép látnivaló mellett bizonyára megvalósult az a célunk is, mely a délelőtti szentbeszédben megfogalmazódott: „elmélyülni hitünkben; keresni a lehetőséget, és kérni a kegyelmet.
Köszönjük Zoli atyának és Garbóci Lacinak, hogy oly sokat fáradoztak utunk sikeréért, és maradandó élményt szereztek mindannyiunk számára.
Feinek Marika