Új esztendőben, új szívekkel…
…dicsérjük Jézust…! – folytatódik az ének. A polgári év fordulója mindig alkalmat ad arra, hogy az ember számot vessen az elmúlt évével, és elhatározásokat tegyen a következő évre. És mi fejezhetné ki jobban az év eleji elhatározásainkat, minthogy azt akarjuk, hogy minden tettünkkel, szavunkkal, gondolatunkkal Jézust dicsérjük!
Keresztény létünk lényege, hogy őhozzá tartozunk! Ő kísér bennünket életünk útján, és vár bennünket életünk végén, hogy megítéljen. A vele való kapcsolat életünk legfontosabb kérdése. Éppen ezért, bármilyen elhatározást is teszünk a következő évre, nem hagyhatjuk Őt figyelmen kívül.
De érdemes odafigyelnünk az újévi ének egy másik kifejezésére is: új szívekkel. Ahhoz, hogy az életünk valóban Jézust dicsőítse meg, hogy az egész évünk őt dicsérhesse, a szívünket kell megújítanunk. A szív pedig nem csak az érzelmekről szól. Szimbolikája ennél sokkal gazdagabb. Az ókori ember számára a szív volt a gondolkodás középpontja, mint ahogyan az egész személyiségünké is. Amikor az egyiptomiak balzsamoztak, a szívet egy külön kis edényben tették oda a múmia mellé, mint az ember legfontosabb, leginkább őrzendő részét. Az agyat viszont eldobták, mivel szerintük az nem jó semmire. Az ember értelmét is a szív hordozta. Ha az ember szíve rendben, akkor az egész élete rendben. Szemünkben tükröződik a szívünk. Mindebből adódóan, ha a szívünket akarjuk megújítani, akkor a gondolkodásunkat kell elsősorban megújítanunk, és ez majd megnyilvánul szavainkban és tetteinkben.
De mi is ez a megújulás? Hogyan tudjuk a szívünket Jézushoz közel hozni? Van egy nagyon egyszerű kérdés, amit még a legkisebb gyermek is tud használni arra, hogy jobb legyen: mit tenne Jézus a helyemben? Ha a szívünket akarjuk megújítani, Jézushoz közel hozni, akkor egyre inkább úgy kell gondolkodnunk, cselekednünk, ahogyan Jézus. És ez az egyszerű kérdés nagyon jó irányjelző. Megmutatja, hogy merre induljunk. Ebben az évben tegyük föl magunknak rendszeresen, minden fontosabb döntésünk előtt a kérdést: Mit tenne Jézus a helyemben?
Zoli atya