5 máj
2019

Tavaszi zarándoklatunk

Közösségünk tavaszi két napos zarándoklatára indultunk április 30-án, kedden reggel 7:00 órakor, a Kaposvári Egyházmegye két legjelentősebb zarándokhelyének felkeresésére, hogy a somogyi és zalai tájban gyönyörködve eljussunk Kerkaszentkirályra, szálláshelyünkre, s hogy innen továbbindulva, Lendván töltött szép órák után, szívünkben békével és szeretettel érkezzünk vissza máj. 1-én, elsősorban Szent Józsefre emlékezve templomunkhoz.

De egy kicsit bővebben a közösen eltöltött két napról:

Első állomásunk Somogyvár volt, ahol mintegy 2,5 hektáros területen, 1091-ben I. László (Szent László királyunk) Szent Egyed tiszteletére bencés apátságot alapított, felépült a templom és a monostor együttese. Régészetileg feltárt és megóvott falmaradványai közt sétálva, érzékelve méreteit, nem nehéz elképzelni, korában betöltött jelentőségét.

Második állomásunk a homokkomáromi „Kisboldogasszony” templom, a Dunántúl egyik legjelentősebb engesztelő központja volt, mely 1988 óta (Szendy József veszprémi érsek ekkor ajánlja fel a Szűzanyának) a Magyarok Nagyasszonyának engesztelő temploma. A templommal szemben lévő kolostor, ma a Nyolc Boldogság Közösség használatában áll.

Tovább utazva a szécsiszigeti templomot látogattuk meg, ahol nem csak a templom és muzeális gyűjteménye, de Kati néni megismerése is élmény volt számunkra. A templomtól nem messze rácsodálkoztunk, és bejártuk a három kerékkel hajtott, ma vendégházként is működő, szerkezetében nem, de épületében helyreállított malmot, amely ma már csak egyedüli hírmondója Az egykor volt, Kerka menti számos malomnak.

Kis késéssel megérkeztünk Kerkaszentkirályra, ahol Páll Zoltán polgármester úr nagyon kedvesen fogadott bennünket, megszervezte szállításunka a Vörcsök-hegyi kilátóhoz, melynek lábánál, tulajdonában lévő vendégházban ettünk, ittunk és családias hangulatban nagyon jól éreztük magunkat, amit az is igazol, hogy majdnem éjfél volt már mire mindenki lepihent.

Másnapi úti célunk Lendva volt. Felbaktattunk a várba, ami ma négy szinten múzeumként és kiállító térként működik. Az állandó tárlatokon kívül – melyek közül számunkra a legkedvesebb a zentai születésű Zala György terem volt a Millenniumi emlékmű szobrainak kicsinyített másolataival, Sziszi királynőnk szobrával-,  örömünkre, megnézhettünk egy Hundertwasser & Hasegawa kiállítást is. A szőlődűlők között vezető szűk úton izgalmas buszozással jutottunk fel a Vinárium nevű modern acélszerkezetű kilátóhoz. Lift vitt fel bennünket az 53,5 méter magas platóra, ahonnan – hála az éppen napsütötte időjárásnak –, gyönyörű kilátás nyílt Magyarország és Ausztria felé is.

De mi is a lényeg a látványon és történelmi ismereteink bővítésén túl? Minden zarándoklatunknak két célja van:

Az első a lelki, hitbeli erősödésünket szolgálja. Zoli atya az indító rövid imával zarándoklatunkat plébániai közösségünkért és a jelenlévők saját szándékára ajánlotta fel. Somogyvári érkezésünk előtt közösen rózsafüzért imádkoztunk. Mindkét nap – Homokkomáromban a Magyarok Nagyasszonya templomban, Kerkaszentkirályon egy aranyos kis kápolnában – misézett a közösségnek Zoli atya és persze mindkét alkalommal, rövid megérintő gondolatokkal gazdagított bennünket. Mindenki találhatott magának csendes perceket, időszakot a befelefordulásra, imára. Hazaérkezésünk előtti percekben, hálaadó záró imádságunk, a Szűzanya hónapjában, Mária üdvözlő imája volt.

A második cél, plébániai közösségünk erősítése. A szent percek, együttlétek között felszabadultan, őszintén tudunk egymásnak örülni, nem megvetve a magunkkal hozott itókákat, finomságokat. Bőven van időnk egymást jobban megismerni, perceket, órákat egymással vidáman eltölteni. Minél jobban ismerjük egymást, annál bátrabban fordulunk szeretettel egymás felé, és ez alapfeltétele közösségünk erősödésének. Ezért fontos, hogy minél többen vegyünk részt ezeken az alkalmakon, amennyiben lehetőségünk van rá. Mindenkit bíztatok, hogy bátran jelentkezzen, tartson a zarándokokkal, ahogy jó példaként örömmel üdvözölhettük sorainkban, templomunkba hűséggel járó, csángó testvéreinket, Marikát és Pistát, akik saját elmondásuk szerint már többször kacérkodtak a gondolattal, de csak most volt „bátorságuk” jelentkezni, amit a két nap tapasztalata alapján, bizonyára nem bántak meg. Ők legyenek a jó példa! Reméljük, legközelebb sok olyan testvérünk jelentkezik majd, aki még sohasem vettek részt zarándoklaton!

Egy sikeres zarándoklat egyik, de elkerülhetetlen feltétele a gondos előkészítés, szervezés. Zoli atya mellett, nagy-nagy köszönet ezért Olginak és Őt segítő Mártinak!

E.