19 nov
2018

Szent Lipót napi búcsú

Kicsit hűvösen fújt a szél, de ragyogóan sütött a nap november 18-án vasárnap délelőtt. A fél tízes szentmise volt templomunk búcsúnagymiséje, amelyre három helyszínről is érkeztek keresztalják és közösen énekelve imádkozva vonultak be a templomba, ami már szépen megtelt a hívekkel és sok régi arc is feltűnt, akik már nem itt laknak, de az emlékek visszahozzák őket. Idén a celebráns és szónok Kránitz Mihály atya a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi karának  dékánja volt. A vasárnapi evangélium a végidőkről, Krisztus második eljöveteléről szólt. Mindenkit érdekel ez a dolog és Jézus már jóval halála előtt bőséges tanítást ad erről a kérdésről, lehet, hogy a mi életünkben ez bekövetkezik, de azt a napot csak az Atya ismeri. Minden életnek egyszer szembe kell néznie a véggel és csak az állhat készen erre, aki személyes létének lezárására méltó módon felkészült. Mihály atya beszédében kiválóan ötvözte ezeket a gondolatokat Szent Lipót életével kapcsolatban, aki mint férj és családapa példás életet élt-tizennyolc gyermeke volt- buzgó volt a jócselekedetekben a szegények, rászorulók felkarolásában és állhatatos az imádságban. Szent Lipót tökéletesen megértette Jézus tanítását – Nem tudhatjátok sem a napot sem az órát-és mindig készen állt. És Mihály atya kiemelte, hogy a várakozásban hívjuk segítségül a Boldogságos Szűz Máriát, aki mindig velünk van. A szentmise után agapé várta a híveket a cserkészotthon kertjében a menü csülkös babaleves volt és hamar elfogyott, köszönet azoknak, akik az ebédet előkészítették és megfőzték. És ne feledkezzünk meg egy templombúcsú azzal is jár, hogy a templomot ki kell takarítani, szombat délelőtt kicsik és nagyok emberfeletti munkát végeztek, plébános atya nem tudott betelni a látvánnyal nagyon nagy köszönet azoknak, aki tisztává-széppé varázsolták Isten házát.

Fellegi Béla