Nagyszombat

Az általam és katekumen társaim által régóta várt nap, amikor a keresztség szentségében részesülhettünk. Tudatosan egy éve, a tudattalanomba ágyazódva évek óta, viszont a bennem élő Isten által fogantatásomtól kezdve vártam már erre. Ahogy mindenkit, engem is Isten hívott meg arra, hogy a hit örömét és az általa nekem szánt áldásokat felismerjem, és jóra, jól használjam. Az életem sok-sok útvesztőtől és tévúttól övezve mindig és mindenhol Istenben végződött. Egyszerűen nem lehetett, hogy ezt ne vegyem észre, hogy továbbra is újabb és újabb zsákutcába vezessem a saját sorsomat. Istennek hála, beérett a hosszú várakozásom gyümölcse, megkeresztelkedtem. Különösen fontos volt ez most számomra, hiszen nem kevés kétségtől és kísértéstől szenvedtem az utóbbi időben, melyekre kiutat és megnyugvást a hitben leltem. Szó szerint úgy vártam ezt a Húsvétot, mint a Messiást. Csodálatos volt megélni a Nagyhét minden pillanatát, minden misét és szertartást. A Nagypénteki keresztút, Nagyszombat este a keresztelésünk, majd a Feltámadás ünneplése csodálattal és áhítattal töltött el. Nagyszombat hiába a gyász napja, hiába tűnik úgy, hogy a sötétség győzedelmeskedett. Ellenkezőleg, bennem és katekumen társaimban fény gyúlt, láng lobbant fel aznap este. Amíg élünk nem felejtjük el ezt a Húsvétot, nem felejtjük a gyülekezet tagjainak jókívánságait, értünk való imádságaikat, Tasi Anna hitoktatónk áldozatos munkáját és köszönjük Sárhegyi Zoltánnak, Zoli atyának, hogy Ő az, aki megkeresztelt minket és akitől elsőként magunkhoz vehettük Krisztus testét. Várva várjuk a szeptembert, hogy elkezdhessünk készülni a bérmálkozásunkra, addig is és később is örökre velünk marad amit megtanultunk: Mélység nélkül nincs magasság és Nagypéntek nélkül nincs feltámadás!

Fabula Márk