A Péter-Pál utca felső végénél, a Vöröskút szomszédságában, két hatalmas fa ölelésében található egy gyönyörű barokk Szentháromság-emlékoszlop. Elviekben ez lehetne Promontor-Budafok legrégebbi köztéri emléke, de az igazsághoz tartozik, hogy ez a XVIII. századi emlékoszlop csupán a XX. század elején került Budafokra. A történet szerint az 1889-ben Budafokra helyezett Heller Iván apátplébánosnak, Budafok egykori díszpolgárának köszönhetjük ezt a kvalitásos barokk – feltehetően a pestisjárvány idejében készített emléket. Amikor a hívek, plébánosuk Budafokra helyezésének 25 éves évfordulóját ünnepelték, egy méltó ajándékkal kívánták meglepni. Nem tudni, kinek a fejéből pattant ki az ötlet, hogy ezzel a Szentháromság-emlékoszloppal kedveskedjenek, de telitalálat volt. A szobrot valamelyik szomszéd községből vehették meg 1914-ben.[1] Hogy honnan, erről nem maradt fenn írásos feljegyzés. Sajnos a lábazat tükrében lévő – eredetileg gót betűs felírat teljesen elpusztult, így arra vonatkozóan sincs adatunk, hogy ki és mikor állíttathatta az emlékoszlopot. /A Budafokról szóló írott források említik ugyan, hogy az egykori Schweingraben (Disznózug árok), ma az Ady Endre út felső végén, állott egy Szentháromság-oszlop, de, hogy az hova került, vagy ez lenne az, eddig nem derült ki.[2] A puhamészkőből készült posztamensen – mely a terepszinttől két lépcsővel magasabban helyezkedik el – rövid, tömör, vájatos dór oszlop tetején látható a Szentháromság szimbóluma. Eredetileg kőoszlopos, vasrácsos kerítés vette körül. Érdekessége, hogy az Atyaisten és Fiúisten mellett a Szentlélek nem galamb képében, hanem bagolyfej formájában látható. A Szentháromságot ábrázoló fejezetet, az 1980-as évek elején, brutális módon szétverték melyet aztán a Budafokon jól ismert Szabó Péter restaurált.
[1] Canonica Visitatio 1943, Budafok-Belvárosi Plébánia Irattára 79. o.
[2] Canonica Visitatio Prom., 1868, Székesfehérvári Püspöki Levéltár.