Az 1755. október 6-án felszentelt Szent Lipót plébániatemplomot, 1792-93-ban a hívek kérésére, az igencsak megnövekedett népesség száma miatt, az akkor kegyúri jogokat gyakorló Albert szász-tescheni herceg megnagyobbíttatta. Ekkor készült a homlokzati középtorony. A homlokzat közepén, a főkapu (templombejárat) fölött található a kórusablak, melyet táblás szemöldök- és mellvédmező díszít. Az ablak melletti szélső mezőkben táblás díszítésbe foglalt félköríves záródású szoborfülkék helyezkednek el.[1] Ezekben a szoborfülkékben láthatjuk bal oldalt Szent Vendelt, jobb oldalt pedig Szt. Flórián alakját. A mészkőből készült, közel életnagyságú szobrok vélhetőleg a XVIII. század második feléből származnak. Alkotójuk ismeretlen. Mivel Promontor viszonylag közel volt az óbudai Kiscellhez, és első plébánosa is eredetileg trinitárius szerzetes volt, nem elképzelhetetlen, hogy ezen szobrok is a fogolykiváltó szerzetesek által fenntartott műhelyből kerültek ki. A bal oldali szobor, mely Szent Vendelt ábrázolja, egyébként Promontor társvédőszentje, hiszen 1755. október 6-án, Padányi Bíró Márton az ő tiszteletére is felszentelte a templomot. Vendelt egyébként az ismeretlen alkotó a szokásos formában ábrázolta. Jobb kezében pásztorbot, jobb lábánál bárány, bal kezében pedig kürt látható.
A jobb oldali szobor Szent Flóriánt ábrázolja, ugyancsak az ismert formában. A sisakos Flórián előrelépő jobb lábánál egy égő ház, jobb kezében pedig egy kis vödör látható, amiből vizet önt az égő házra.
A szobrokat a templom 1993-1997 közötti teljes felújítása alkalmával Szabó Péter restaurátor újította meg.
[1] Horler Miklós: im. 600. o.