A Soós István Borászati Középiskola tangazdaságával szemben áll a Panoráma utcában (Panoráma utca – Kerékgyártó utca sarok) a környékbeli lakosok által Schleicher keresztként ismert márvány kereszt. Így ismeri a közvélemény, és így szerepel a nyilvántartásokban is, holott nem a Schleicher család volt a kereszt állítója.
Az első keresztet, a Hofrieden (Udvardűlő) – feltételezhetően még az 1760-as évek elején – Kentzel András pesti polgár emeltette, kinek a környéken voltak szőlői, és azt 200 Ft-os alapítvánnyal látta el. Halálát követően a felajánlott pénzt özvegye adta át a templompénztárnak.[1] Tény, hogy az 1817. évi Egyházlátogatási Jegyzőkönyv már azt említi, hogy a Fessl Jakab szőlőjénél álló (rossz állapotban lévő) keresztet Rottenbiller Fülöp pesti polgár, halász, 1816-ban újonnan festett bádog korpusszal látta el, és a fakeresztet is befestette, s azt sövénnyel körbekerítette. Május 6-án pedig a plébános[2] megáldotta.[3] A szőlő új tulajdonosa Jacob Fessl mindezek ellenére tervbe vette, hogy egy márvány keresztet állít a felújított fakereszt helyébe.[4] Fessl Jakab terve 1821-ben valósult meg. Akkorra készült el a vörösmárvány kereszt, vas korpusszal. A keresztet tartó posztamens tükrében az alábbi hiányos szöveg olvasható.[5] /kép a keresztről/
„AUS…E…GABEN
HAB ICH DIESS…OPI…R
GEBRACHT
IACOB FESSEL
den 6. MAY 1821”
(Adomány a Jó Istennek! Ezt az emléket én állítottam Fessel Jakab 1821. május 6-án.)
A keresztet, mint az a feliratból kiderül, 1821. május 6-án, a község fogadalmi ünnepén Dabinger János érdi kerületi esperes áldotta meg.[6] A XIX. század végén a keresztet kőkerítéssel vették körbe, amit az 1950-es évek elején széthordtak.
Miután Fessl Jakab halálát követően a család férfiágon kihalt, ezért a családba beházasodott Schleicher család tulajdonába kerültek a szőlők, melyek az államosításig a család birtokában maradtak. Ezért szerepel a nyilvántartásokban „Schleicher” keresztként. A keresztet az 1970-es évek végén a nagyfeszültségű távvezeték oszlopok építésekor ledöntötték. A kivitelező vállalat a Budapesti Műemlék Felügyelőség útmutatásai alapján, eredeti helyén restaurálva helyreállította.
A még jó állapotban lévő és 1816-ban felújított Kenzel-féle keresztet áthelyezték a falu végébe, Tétény felé.[7] (A kereszt a mai Háros utca-Nagytétényi út sarkán állott, de még a XIX. század végén megsemmisült. Elkorhadt és kidőlt, ki tudja?)
[1][1] Franz Greszl: Promontor-Budafok helytörténete különös tekintettel egyházi fejlődésére. 1714-1914, Staufen-Budafok 1984. 59. o.
[2] 1804 és 1821 között Kovács Pál volt Promontor plébánosa.
[3] Can. Vis. Prom 1817. Székesfehérvári Püspöki Levéltár.
[4] Kuthy István plébániatörténeti adatgyűjtése Budafok, kézirat VI. o. Székesfehérvári Püspöki Levéltár.
[5] A felirat 1989 végén került leírásra.
[6] Garbóci László: Képoszlopok és keresztek, kézirat 1998. 1. o.
[7] Kuthy István plébániatörténeti adatgyűjtése Budafok, kézirat VII. o. Székesfehérvári Püspöki Levéltár.
Garbóci László összeállítása