Promontor-Budafok település legrégebbi köztéri szobra. A mai Kossuth Lajos utcai (az egykori polgári) iskola fölötti Hosszúhegy téren áll a szobor. A kis barokk terecske, a szent szobra után, az 1850-es évektől Szent János tér névre hallgatott. 1953-ban kapta mai nevét. A szobor az extrinitárius Genszky Gellért, Promontor első világi plébánosának, javaslatára 1790 körül került a településre,[1] mai helyére a helyi szőlőmunkások és kőfejtők közadakozásának köszönhetően.
A Kiscellből, feltételezhetően a trinitáriusok műhelyéből származó alkotás, 1750 körül készülhetett. Jelen ismereteink szerint, a művészettörténészek eléggé egybehangzó véleménye szerint, az alkotás Bebó Károly munkája.[2] A szobrot az 1830-as évekig a község gondozta,[3] majd 1832-től Schmidt János Alapítványa[4] vette gondozásba. Az 1943. évi Egyházlátogatási Jegyzőkönyv szerint a Budafoki Egyházközség gondozta. A szent életnagyságban, főpapi ruhában látható, kilépő állásban, kezében feszülettel, s vértanúságát jelző pálmaággal. A szobor vele egykorú, de feltételezhetően nem a számára készített posztamensen áll. A posztamens rizalitszerűen előreugró középrészét volutás (csigavonalas) kialakítású oldalszárnyak fogják közre. Ez arra utal, hogy a talapzat eredetileg három szoborból álló csoport részére készült.[5] A feltevés az 1990-es évek elején beigazolódott, amikor is előkerült az 1900-as évek elejéről egy kép, amelyen a szobor jobb és bal oldalán egy-egy kis puttó alakja látható.
A szobrot 1925.szeptember 29-én vandálok megrongálták, letörték a fejét, melyet 1929. október 4-re helyreállítottak. [6] Ezt a posztamens hátoldalán egy tábla is megörökítette. A szobor mellékalakjai, a puttók, a két háború között eltűntek. Ellopták őket, vagy szándékosan más helyre vitték, erről nem szólnak az írások. Az időjárás által megtépázott szobrot az 1978-ban, a kerületünkben élő, Szabó Péter szobrász-restaurátor újította meg. 2014. késő őszén a szobor díszkivilágítást kapott.
[1] A Promontorról szóló 1778. évi Canonica Visitatio még nem említi a szobrot, de az 1796. szeptember 7-én felvett jegyzőkönyvben már szerepel.
[2] Bebó Károly (1712. k. – Buda 1779) szobrász, 1740 után a Zichy család udvari szobrásza, építési felügyelője.
[3] Canonica Visitatio Promontoriensis 1805, 1817. Székesfehérvári Püspöki Levéltár.
[4] Canonica Visitatio Promontoriensis 1832 Székesfehérvár Püspöki Levéltár.
[5] Horler Miklós szerk.: Budapest Műemlékei, Akadémiai Kiadó, Budapest 1961. II. kötet, 597. o.
[6] Budafoki Oltáregyesület jegyzőkönyvei 1924. 05. 18. – 1944. 06. 22. 39. o., Budafok-Belvárosi Plébánia Irattára.