Szent Lipót plébánia

Komáromi úti kereszt

(1965-től a Budafok-Felsővárosi Jézus Szíve Plébániatemplom kertjében, Pannónia u. 48., napjainkban ismeretlen helyen)

Budafok megnövekedett lélekszámú lakossága már az 1920-as évek vége felé egy új templom építésében gondolkodott a település felsővárosi területén.  Ennek érdekében a Budafoki Egyházközség 1931. október 10-én, a Sefeloge családtól,[1] 15000 pengőért megvette a Komáromi úti 4204 négyszögöles telket templomépítés céljára.[2] A telek sarkában 1933. november 5-én a Szent Lipót Plébániatemplom Oltáregylete egy fából ácsolt keresztet állított, melyet Poós Rezső megáldott.[3] A keresztre az Oberbauer cégtől vásárolták meg a vasból készített korpuszt. A lakók egy része ezen a telken, a felállított kereszt mellett szerette volna megépíttetni a templomot. Sokak véleménye szerint viszont a telek alkalmatlan volt templom építésére. Évekig tartó egyezkedések és egyeztetések után a vita végül 1942-ben dőlt el. A templom nem itt, hanem a Pannónia utcában épült fel. Még az 1950-es években a keresztet felújították, és vasráccsal vették körbe. A keresztet eredeti helyéről 1965-ben a Jézus Szíve Plébániatemplom kertjébe szállították. Prokópius Gábor a felsővárosi templomról megjelent kis munkájában azt állítja, hogy a kereszt a főoltárt díszíti.[4] A hívek körében is tartja magát az az állítás, hogy a szentély falán lévő korpusz erről a keresztről került volna oda.   A kereszt rejtélye, hogy mi lett a további sorsa. Csak az biztos, hogy 1965-ben, átvitték a Pannónia utcába, de hogy napjainkban hol van, és egyáltalán megvan-e senki nem tudja. Elképzelhető, hogy miután a korpusz a szentély falára került a keresztet rossz állapota miatt szétbontották. Erről mindenesetre nem szól a plébánia háztörténete.

Vörös kereszt

Egykor a Nagytétényi út – Vöröskereszt utca sarkán állott a vörös-márványból állított kereszt. Felállításának története a XIX. század utolsó negyedére esik. Ekkor – egy pesti mulatságból lovas kocsival hazatérő társaság szerencsés balesetet szenvedett. A balesetet szenvedők egyike a Budafokon ismert és elismert Nikoletti család tagja volt. A szerencsés megmenekülés emlékére hálából a telke Fehérvári országút felé eső sarkán egy fakeresztet állíttatott. Ezt a fakeresztet, 1923-ban egy óriási szélvihar kidöntötte. Ezért ennek helyébe Demjanovich Dezső vezetésével, a Nikoletti család és a környékbeli lakosok anyagi segítségével egy vörös-márvány keresztet állítottak, aranyozott bronz korpusszal. A közel három méter magas kereszt egy trapéz alakú posztamensen állt. Ezt a keresztet ünnepélyesen 1924. május 4-én Poós Rezső budafoki plébános áldotta meg. A kereszt gondozását a Nikoletti család vállalta.[5] A vörös kereszt felállítását követően a mellette megnyitott utcát Vörös Kereszt utcának nevezték el.[6] (Az utcanév ma is él.) Az 1960-as évek elején döntés született a Budafoki Kísérleti Lakótelep felépítéséről. 1963-ban az építés előkészítő munkálatok során a teljesen ép keresztet ledöntötték, és a szanálandó területen felhagyott egyik homokbányába dózerolták.

Fehér kereszt

Budafok felső végében, a Leányka utcai felüljáró előtt, a mai CBA áruház helyén állott az ún. Fehér kereszt. Sorsa hasonló a Vörös keresztéhez, mivel az 1960-as évek végén, a Leányka utcai lakótelep építésekor semmisült meg. Az elbontott keresztről eddig használható kép sem került elő, így csak feltételezhető, hogy a kereszt azonos lehet az 1817-ben említett Lerner kereszttel. Ugyanis Lerner Péter szőlőjénél állított fel egy kőkeresztet, mely a Budai Országút mellett állott. Amennyiben ez a feltevés igaz, úgy ezt a keresztet Promontor első világi plébánosa, az ex-trinitárius, Genszky Gellért áldotta meg 1803-ban.[7] Az utolsó hiteles híradás a keresztről 1933-ból származik. A Benitzky Ferenc utca – Anna utca találkozásánál álló keresztet a Budafoki Egyházközség felújíttatta – új kőalappal látták el, és vasráccsal vették körbe – majd 1933. október 2-án Poós Rezső budafoki apát-plébános megáldotta az ősi keresztet.[8]

Niederkirchner kereszt

Budafokon a Tatárka utca (régebben Kolozsvári utca) 39/b előtt állt az úgynevezett Niederkirchner kereszt. Ez viszonylag fiatal kereszt, hiszen csak a huszadik század első harmadában állították fel, de sajnos ma már ez sem létezik. A kereszt állítója Niederkirchner József és felesége volt 1919-ben. A felállított keresztnél volt ugyanis kiterjedt gyümölcsösük és a korabeliek visszaemlékezése szerint hálából létesült a fogadalmi kereszt.[9] Az egylépcsős alapzaton, kőből állított – közel két méter magas – kereszt, rajta ugyancsak kőből faragott korpusszal mintegy egy méter magas posztamensen állt, mely posztamens tükrében gót betűs felirat volt olvasható, magán a kereszt függőleges szárának alsó harmadában pedig egy porcelán Mária fej volt látható. A porcelán Mária kép az 1980-as években még megvolt, de mire Szabó Péter a restaurálást megkezdte 1990-ben addigra ellopták. Amikor 1992-ben a Szent Lipót Plébániatemplom 903. sz. Prohászka Ottokár Cserkészcsapata pályázati pénzből felújíttatta a keresztet, akkor még részben olvasható volt a felirat, legalábbis az állíttatók neveit illetően. A felújítást végző Szabó Péter már csak az alább olvasható feliratot tudta megmenteni. (kép a felújított keresztről)

Joseph
Niederkirchner
Elisabeth
Janko
1919

A nevek felett félkörívben lévő, feltételezhetően a fogadalmi felirat, sajnos már nem volt olvasható.

Már a kereszt felújítását követően megindult a korábban nagyméretű telkek felparcellázása. Így, közvetlenül a kereszt mellett egy új utat nyitottak a zártkerti részek megközelítésére. 1994-ben egy építőanyaggal megrakott teherautó ledöntötte a keresztet, melyet aztán nem állítottak helyre. Az összetört kereszt darabjai eltűntek, míg a posztamens egy kései leszármazott budafoki kertjébe került.

A fenti kereszteken kívül még négy további keresztről szólnak a XVIII., XIX. századi egyházlátogatási jegyzőkönyvek.[10] Mivel ezeknek a kereszteknek a pontos helyét sem ismerjük, és eltűnésük okát sem tudjuk, így ezekről értelemszerűen nem szól ez a kis füzet.

Nekünk, kései utódoknak kötelességünk eleink által létesített, felállított szakrális emlékeink megőrzése, óvása, függetlenül attól, hogy gyakoroljuk-e hitünket vagy elhagytuk azt. Az értékek, amelyet őseink létrehoztak, napjainkban is gazdagítják Budafokot, lakóhelyünket, és egyben emlékeztetnek őseink mély vallásosságára.

[1] Budafoki Szent Lipót Plébánia Historia Domus 1931, Budafok-belvárosi Plébánia Irattára.

[2] Beke Margit szerk.: A katolikus Budapest, Szent István Társulat, Budapest 2013. I. köt. 461. o.

[3] Budafoki Szent Lipót Plébánia Historia Domus 1933. Budafok-belvárosi Plébánia Irattára.

[4] Prokópius Gábor: Budafok-Felsővárosi templom, én. 10. o.

[5] Canonica Visitatio Budafok, 1943. 78. o. Budafok-belvárosi Plébánia Irattára.

[6] Garbóci László: Budafok-Tétény utcanév története, kézirat, én.

[7] Can. Vis. Prom. 1817. Székesfehérvári Püspöki levéltár.

[8] Budafoki Szent Lipót Plébánia Historia Domus 1933, Budafok-Bevárosi Plébánia Irattára.

[9] Dr. Záborszky András visszaemlékezése 1989-ben.

[10] Can. Vis. Prom. 1778, 1817 Székesfehérvári Püspöki Levéltár

Garbóci László összeállítása