A fiatal zsellérközség lakóinak terveiben, miután felépült a Péter és Pál-kápolna, újabb hitüket bizonyítandó emlékmű állítása szerepelt. Már az 1750-es évek közepe táján sokat beszéltek arról, hogy egy a község belterületén kívüli magaslaton kereszteket kellene állítani Krisztus szenvedéseinek emlékére. Azonban anyagi helyzetük ezt akkor még nem tette lehetővé. Azonban az 1760-as évek elején nem várt segítséget kaptak egy, a promontori területen szőlővel bíró pesti polgártól. Mittermayer Tóbiás Antal, nemes pesti városi tanácsnok, aki az 1750-es évek első felében szőlőket vásárolt Promontoron, azzal a kéréssel fordult a tiszttartósághoz, hogy felvállalva a helybeli szőlősgazdák igényét, emlékhelyet szeretne létesíteni Krisztus szenvedéseinek emlékére. Az elöljáróság a kérelmet annak rendje-módja szerint továbbította az illetékes püspökséghez, miután a prefektúra nem emelt kifogást a terv ellen. Padányi Bíró Márton veszprémi püspök, 1761. november 19-i hatállyal megadta az engedélyt az emlékhely létesítéséhez.[1] Az uradalom a település akkori lakott határán kívül, a Schwarzenberg (Fekete-hegy) tetejét jelölte ki helyszínül. A Fekete-hegy (pontosabban domb) 140 méteres magasságával meghatározó pont Promontor-Budafok esetében. Nemcsak a helyszínről nagyszerű a kilátás, hiszen tiszta időjárási viszonyok mellett a Gödöllői-dombság vonulatai is látszanak, hanem maga a helyszín is messziről volt látható.
1761 őszén itt állították fel a három vörösfenyőből készült keresztet. Ezekre festett vaslemezeken Krisztus és a két lator alakját helyezték el. Krisztus keresztje elé helyi mészkőlapokra állították a Fájdalmas Anya, Mária Magdolna és Szent János alakját. Ezek ugyancsak festett vaslemezek voltak.[2] Ezt az első kálvária emlékművet Padányi Bíró Márton engedélyével 1762. május 6-án szentelte fel, az akkor Promontoron szolgálatot teljesítő Páter Josephus kapucinus atya. Az egyszerű kálvária fenntartására a településen élő Müller János 20 forintot hagyományozott. A felszentelést követően a Fekete-hegy neve megváltozott. Ettől kezdve Kalvarienberg vagyis Kálvária-hegy lett a használatos név. A Kálváriahegyre felvezető meredek utcát mind a mai napig Kálváriahegy utcának nevezik.
Alig telt el negyven esztendő és a kálvária festett vaslemezei erősen megkoptak. Felmerült a gondolat, egy új, igényesebb kálvária emlékmű létesítésére. 1808-ban, a már jobb módban élő község elhatározta egy új kálvária létesítését. A hegy tetején lévő kerek térséget kibővítették és felállítottak 3 rózsaszínű márványkeresztet. Ugyancsak kőből készültek el az Üdvözítő, a latrok, a Fájdalmas Anya, Mária Magdolna, és Szent János alakja.
A területet helyi mészkőből készült ballusztráddal (kőbábos mellvéd) vették körbe. A kálvária emlékműhöz két oldalt lépcsőfeljárat vezetett, mely alatt lévő kis üreget kibővítették és a Szentsír fülkét helyezték el benne.
Az egész kálvária emlékmű kialakítása keletelt, vagyis a Dunára nézett le, és ezt a Pest-Budára tartó hajósok már messziről láthatták. A Szentsír fölött szentkép-fülke emelkedik, (a XIV. állomás) mely a két lépcsőkar érintkezésénél kőpárkánnyal és kőgolyós csúcsvégződéssel lezárt. Ennek a szentkép-fülkének a hátoldalán egy 1934-ben elhelyezett felirat olvasható, mely azt erősíti meg, hogy az emlékművet abban az évben restaurálták. A felirat szövege a következő:
EZT A GOLGOTHÁT
A BUDAFOKI CSALÁDOK ÖSSZEGYŰJTÖTT
FILLÉREIBŐL RESTAURÁLTATTA
A BUDAFOKI OLTÁREGYESÜLET
FELSZENTELTE 1934. SZEPT. 9-ÉNP. PONGRÁC, O.F.M.
Budafok élő kálváriáját az 1960-as 70-években tönkretették. A korpuszokat összetörték, a kereszteket ledöntötték. A szakrális teret körülölelő ballusztrád is romokban hevert. A kálvária egész területét a környéken lakók szemétlerakónak használták. Közel két évtizedes tetszhalál után a Szent Lipót Plébánia hívő közössége, valamint jó szándékú emberek elhatározták, hogy megmentik Budafok egyik legszebb „élő” műemlékét. A közös összefogás eredményeként 1991 és 1993 között a Kálvária megújult.
Az anyagiakat a Budafok-Belvárosi Plébánia hívei, Budafok-Tétény Önkormányzata, és az akkor még létező, Budapesti Műemlék Felügyelőség biztosította. A felújított kálvária átadására és újraszentelésre 1993. május 8-án került sor. A felszentelést Barbély Pál Budafok-belvárosi plébános celebrálta.
Keresztút – Stációk
A stációk (statio latin szó állomást jelent) Krisztus szenvedéstörténetének egy-egy állomását jelölik, ezt örökítik meg különböző művészi formákban. A stációk végén ott áll a Kálvária (Golgota) Krisztus kereszthalálának helyszíne. Európában először Németországban városok terein, állítottak emléket Jézus szenvedéseinek. A festményekkel, domborművekkel, vagy szobrokkal ábrázolt stációk egyik legkorábbi helyszíne Lübeck városa, ahol 1468-ban létesült egy ilyen emlékhely. Kezdetben csak 7 stáció volt, a mai 14 stációból álló keresztút a XVI. század vége felé terjedt el, Jeruzsálemi leírások alapján.
Budafokon a korábbi Promontoron az 1748-ben felszentelt Péter-Pál kápolna és az 1761-ben felállított Kálvária között létesült keresztút, a XIX. század első harmadának végén. Az 1831-ben állított első stációról keveset tudunk. Vannak olyan feltételezések, hogy már a XVIII. század vége felé is állt 7 stáció, egyszerű fenyőoszlopokon, ám erről a szájhagyományról a korabeli egyházlátogatási jegyzőkönyvek nem tesznek említést. Az 1831. évi állomások is egyszerű fa oszlopokon álló 12 lemezre festett képpel valósultak meg. A közlekedés igen nehézkes volt, hiszen nemhogy lépcsők, de még kiépített út sem létezett. Így a kitaposott ösvény csak száraz időben volt járható, látogatható. Ezeket az egyszerű állomáshelyeket még a XIX. század végén átépítették, de a ma látható impozáns formáját csak a XX. században nyerte el. A lehetetlen közlekedés miatt Budafok városa 1932-ben döntött úgy, hogy kiépíti az utat a stációk előtt. Ekkor létesült a lépcsőrendszer és a lépcsőket járdalapokkal kötötték össze. A felújításhoz már nem feleltek meg a régi, szegényes állomások, így a város közadakozásra hirdette meg az újonnan létesülő stáció képeinek befogadására alkalmas felépítményeket. Budafoki családok, lakosok, közösség állta egy-egy ma is látható keresztút állomás költségeit. A felépítmények oldalán 30×15 centiméteres kis kemény mészkőlapokon olvashatók a nevek. Íme, a felajánlók:
I. állomás: KLEIN KÁROLY
PONGRÁCZ FRENEC
és
CSALÁDJUK
II. állomás: MOLDOVAY SÁNDOR
neje
HANTZMANN MÁRIA
III. állomás: SCHMIDT SEBESTYÉN
CSALÁDJA
IV. állomás: HARMINC ÉVÉRT
HÁLÁBÓL
V. állomás: BLEICHER JÁNOS
és
CSALÁDJA
VI. állomás: CZERMANN JÓZSEF
és
CSALÁDJA
VII. állomás: FERWÁGNER LŐRINC
és
CSALÁDJA
VIII. állomás: ZÁBORSZKY NÁNDOR
POLGÁRMESTER
IX. állomás: néhai ÉBERHARDT ANTAL
NIEDERKIRCHNER KATALIN
GYERMEKEI
X. állomás: HOLLÓ FERENC
és
CSALÁDJA
XI. állomás: PERLAKY CSALÁD
és
RIEGLER MÁRIA
XII. állomás: BUDAFOKI
NAGYOBB LEÁNYOK
MÁRIA KONGREGÁCIÓJA
XIII. állomás: WERL LAJOS
és neje
FLECK FRANCISKA
A XIV. állomás a Szentsír fülke felett helyezkedik el, erre nem kellett felajánlást tenni. Ezekbe a házacskákba kerültek az újonnan megfestett olajképek. Mivel a képeket két művész készítette, ezért az Egyházközség azt javasolta, hogy a közös koncepció érdekében Fuggel német festő stációképeit vegyék alapul az egységes képalkotás végett. Így az első nyolc képet Siuda Simon (más írásokban Siuda Nándor) Budafokon élő festőművész készítette. Az első 8 képoszlop a Kápolna bejárata és a Szent Gellért utca közötti, csak lépcsőkön járható szakaszon helyezkedik el.
A fennmaradó hat képet Joachim József (egy mérnök, aki munkanélküliként Budafok város ínség munkásaként alkotott, és később elismert festő lett) készítette el. Ez a hat képoszlop a Szent Gellért utca és a Kálvária emlékmű között áll. Ez a szakasz gépkocsival is járható. Mint a felsorolásból is kiderül a Budafoki Stáció ekkor lett tizennégy állomásból álló sorozat. A felújított stációkat és lépcsőszakaszt 1934. szeptember 9-én páter Kirchoffer Pancratius ferences áldotta meg. (Pancratius azonos azzal a Pongráccal, akinek neve a XIV. állomás hátoldalán olvasható. A képoszlopok felszentelése ugyanazon a napon történt, mint a felújított kálváriáé, csak mintegy egy órával később. ) Idővel a két művész által készített képek az időjárás viszontagságai következtében annyira megrongálódtak, tönkre mentek, hogy az 1950-es évek közepén a Képzőművészeti Alap új képek készítését javasolta. Az Alap a munkára Feszty Masa művésznőt kérte fel, azzal a kitétellel, hogy a képeket lemezre fesse, tekintettel a korábbi képek tönkremenetele miatt. Bár a művésznő elfogadta a feltételeket, amikor megkapta a lemezeket tiltakozott, hogy azok gyenge minősége miatt az általa megfestett állomásképek sem lesznek hosszabb életűek, mint az elődei által készítettek. Az alap nem fogadta el a reklamálást és így az 1957-ben művészein megfestett – egyébként Feszty Masa egyetlen szabadtéri – stációja ugyanarra sorsra jutott, mint elődeié. Az 1990-es évekre, csakúgy, mint a kálvária a stáció állomások is romos állapotba kerültek. Széleskörű összefogással 1992-ben Szabó Péter, kerületünkben élő szobrász restaurátor és csapata felújított a romos kálváriát és a képoszlopokat. A tönkrement stáció képek helyett az akkori Képzőművészeti Főiskola (Ma Képzőművészeti Egyetem) festő tanára Oláh Tamás készített új képeket. A műemlékvédelmi szakemberek pedig a képek elé plexi lapokat helyeztettek a az esetleges rongálások megelőzésére. Ezek a képek láthatók napjainkban is.
2014-ben az Önkormányzat által elnyert pályázati pénzekből a Kápolna mellett, Promontor-Budafok első temetőjének helyén Bibliai játszótér került kialakításra, melynek mellékmunkálatai során a kálvária és képoszlopok kisebb javítására is sor került. (Az Oláh Tamás által festett képek jó állapotban vannak, azokhoz nem kellett hozzányúlni.) Az esperes kerület hívei 2015. szeptember 14-én már a megújított stációknál járták a keresztutat. És 2015 őszén a Bibliai játszótér is átadásra került.
Bibliai játszótér (Stációkert)
A keresztút első és második állomása között három szinten bibliai jelenetekkel ábrázolt játszótér került kialakításra. Az ide látogató gyermekek, fiatalok, érdeklődők így játékosan ismerkedhetnek meg a Szentírással, a vallással. Az alsó szinten a területet amfiteátrumszerűen alakították ki a tervezők. A tervekbe beépítették a kerületi történelmi egyházak, valamint a budafoki baptista egyház képviselőinek a javaslatait is. Az egymás felett ívben elhelyezkedő padsorokon ülve lehet az előadásokra figyelni, hiszen az előadótér itt került kialakításra. A középső szinten három mozaikalkotás, látható a tereplépcső támfalán. Betlehem, Mária kútja a Miatyánk szövegével és az Utolsó Vacsora. A középen elhelyezkedő Mária kútjánál a Miatyánk szövege alá helyezték el a kutat, mint az Élő Vizek forrását. A legfelső szint a pihenés, elmélkedés helyszíne, káprázatos kilátással. Az egész parkot honos fákkal telepítették be, melyek latin és magyar neveit kis táblák jelzik. A felső színt közepén egy információs tábla került elhelyezésre, melyen Budafok egyházi létesítményei kerültek feltűntetésre. A Bibliai játszótér egész évben látogatható.
[1] Franz Greszl: im. 57. o.
[2] Franz Greszl: im. 57. o.
Garbóci László összeállítása