Időnk múlása
Lukács László piarista szerzetes a Vigilia 1994. júniusi számában megjelent írásából tett közzé részletet közösségi oldalán a teológiai folyóirat december 31-én.
„Fiatalkorunkban statikusan állni látszik a világ. A most-ban élünk: a pillanat örömei öröklétű boldogságként ragyognak, a fájdalmak és szorongások terhe örökkévalóságként nehezedik ránk. Önfeledten vetjük bele magunkat egy-egy feladatba, küzdelembe, mintha az mindennél fontosabb lenne a világon; gyanútlan-gondtalanul élvezkedünk, netán talán kesergünk éppen adott helyzetünkben. Így látjuk az embereket is, a mozdulatlan időben. Pillanatfelvétellel rögzített aktuális képük végérvényesnek látszik. Mintha semmi sem változnék. Mintha mindig azok lettek volna, s azok is maradnának, akiknek abban a pillanatban látjuk őket. ” Tovább>>>