Fülöp Ákos esperes úr levele a papi hivatásokról
Kedves Testvérek!
Húsvét 4. vasárnapja a Jó Pásztor vasárnapja. Évről évre biztatást kapunk, hogy imádkozzunk papjainkért és papi hivatásokért. Ennek kapcsán egyházmegyénk helyzetét szeretném kicsit bemutatni.
Tudjuk, hogy a papi életben 75 év a nyugdíjkorhatár. Az idei évben hárman töltik be ezt az életkort, emellett azonban kilencen vannak, aki már túl vannak ezen a korhatáron, de még aktív plébánosként tevékenykednek. Ugyanakkor a nyáron négy új papot szentel főpásztorunk.
Látva ezt a helyzetet, azt a kérdést szeretném lelketekbe ültetni, hogy ki fog az idős vagy beteg papjaink helyébe lépni? Mit tehetünk a hivatásokért?
Ha a magam útjára visszatekintek két fontos tényezőt látok a hivatás kialakulásában. Egyik az egyházközségben megvalósult aktív közösségi élet (ministrálás, táborok, zarándoklatok, közös programok). A másik szép papi életek példája.
Tudjuk, hogy az első szeminárium a család. Hogyan viszonyulunk családunkban a papokhoz, hogyan beszélünk róluk? Van-e kapcsoltunk néhány pappal? Hogyan vagyunk jelen az egyházközség életében?
Merek-e úgy imádkozni hivatásokért, hogy a magam gyermekét, unokáját felajánlom Istennek, ha Ő is úgy akarja?
Szeretnélek bátorítani titeket az imádságra, családi körben és a nagyobb közösségben megélt példaadó keresztény életre! Ez segíthet abban, hogy legyenek bátor fiatalok, akik vállalják az oltár szolgálatát!
Szeretettel
Ákos atya