Az Oltáriszentség imádása
Don Bosconak van egy híres látomása, amelyet így jegyeztek le: „Képzeljétek el, hogy egy tenger partján állunk, egy magas sziklán, ahonnan a lábunk alatti talajon kívül sehol máshol nem látunk szárazföldet. A tengeren nagyon sok hajó van, amelyek tengeri csatára készülnek.
A hajók orra vasból készült, testük ágyúkkal, puskákkal és mindenféle más fegyverekkel van felszerelve. A kis hajók egy náluk sokkal nagyobb hajó (Egyház) felé közelednek és megpróbálják éles orrukkal felsérteni, majd meggyújtani és minden más módon megkárosítani.
A nagy hajót számos kisebb csónak követi, melyek parancsot kapnak tőle és az ellenséges flotta ellen védik. Erős ellenszéllel kell közben megküzdeniük és a felkavart tenger is úgy tűnik, a támadókat segíti ellenük. A távolban, a tenger közepén nem messze egymástól két hatalmas oszlop áll. Az egyiken a Szeplőtelen Szűz szobra áll, akinek a lábainál a következő felirat olvasható: „Auxilium Cristianorum” – Keresztények Segítsége. A második oszlop sokkal magasabb, amelyen egy nagyon nagy Ostyát látunk, felirattal: „Salus credentium” – A Hívek Üdvössége! A pápa, a nagy hajó kapitányaként felismeri az ellenség dühét, a veszélyt , és ezért megpróbálja a hajóját a két oszlop közé kormányozni. Az ellenséges hajók megkezdik a támadást és a pápa hajóját el akarják süllyeszteni. Ennek ellenére a pápa hajója átszeli a tengert. Ezután, a látomás szerint, a támadók hajói felrobbannak, sok hajó elsüllyed a tengerben. Ekkor a pápát golyó találja el, amire holtan esik a földre. Az ellenség nagyon örül ennek. A pápa emberei nagy gyorsasággal új pápát választanak. Erre az ellenség elveszíti a bátorságát. A pápai hajó pedig minden nehézséget legyőzve biztosan úszik a két oszlop közé és horgonyt vet. Az ellenség menekülés közben elsüllyed. Ezután a tengeren nagy csend lett…”
Ez a látomás nagyon jól mutatja, hogy Katolikus Egyházunk két legnagyobb kincse a Mária-tisztelet, és az Oltáriszentség tisztelete. Az eukarisztikus világkongresszusok célja is erre irányul: elmélyíteni az Oltáriszentség tiszteletét. A szentségimádásban pedig az Oltáriszentség által Isten és az ember legmélyebb találkozása zajlik. Az Oltáriszentségben jelenlévő Jézusnak van mondandója számunkra. Éppen ezért jó, ha minél többször tudunk részesülni az Oltáriszentség vételében ill. imádásában. Ez egy meghitt találkozás, szavakkal nehezen kifejezhető. Nem is kell mondanunk semmit, csak megmártóznunk Isten szeretetében. Ez egy szerető odafordulás Isten felé – belefeledkezünk Isten imádásába.
Az Oltáriszentség előtti jelenlétünk azonban nem mindig könnyű. a belső béke, a szeretet túlcsordulása Isten ajándéka az imádásban. Sokszor azonban nem kapjuk meg ezeket az ajándékokat, hanem csak szeretetünk jeleként ott vagyunk az Úrral. Ettől nem rosszabb az imádságunk, hanem a jelenlétünk az imádás áldozatává válik. Tudunk azonban tenni azért, hogy minél meghittebb legyen ez a találkozás. Zárjuk ki a külvilágot, a kinti gondokat! Ne akarjunk valamit elvégezni, hanem csak jelen lenni! Tárjuk ki teljesen a szívünket! Ne arra figyeljünk, hogy jól csináljuk-e, hanem magára az Úrra! – Ő kiegészíti a mi hiányosságainkat. És még egy apróság: minden szentségimádásnak van egyfajta hangulata, ami más és más tud lenni. A körülmények tudnak segíteni bennünket az elmélyülésben. Éppen ezért érdemes megkeresnünk azokat a formákat, amelyek mankót tudnak nyújtani a jelenlétünkben, amelyek segítik a találkozást. Az Egyház hagyománya nagyon gazdag, találjuk meg azokat a körülményeket, amelyek a leginkább segítenek minket Jézushoz!
Mindenkit buzdítok a rendszeres szentségimádásra! És hogy a számunkra legmegfelelőbb formákat is megtalálhassuk, január 21-től kezdve négy napon át szeretnénk felvillantani az Egyház gazdagságából néhány kincset. Vegyünk részt ezen a négy szentségimádáson, hogy megtaláljuk, számunkra mi tudja leginkább segíteni ezt a találkozást!
Zoli atya