11 dec
2018

Adventi gondolatok

Jézus születésére készülünk? Az elmúlt években az adventi készület a hétköznapokban háttérbe szorul. Egyre több olyan szokás ütötte fel kishazánkban is a fejét, amely nagyon távol áll hitünktől. Ezeknek a szokásoknak szeretnék most egy kicsit mögé nézni.

Talán a legszembetűnőbb, hogy az üzletek már halottak napjára karácsonyi díszbe öltöznek, elővételezik az ünnepet. De mit fejez ki mindez? A készület helyett már ünnep. De mit ünneplünk ilyenkor az áruházakban. A vásárlást? A pénzköltést? A télbe forduló időjárást? Hasonló kérdések merülnek fel, amikor az adventet összekeverjük a karácsonnyal.

Aztán itt van még egy új szokás, a grincsfa. Ez a mérgező növényekből megkötözött fácska arra utal, hogy a történet szerint volt egy elrontott karácsonyi ajándék, és emiatt egy furcsa alak megutálta a karácsonyt, és mindent megtesz, hogy elrontsa. Ő a grincs. És mit jelent ez a fa? Egy megkötözött karácsonyfa, megfosztva minden fénytől, mint ahogy a bűn megkötözi az embert. És nincs semmi utalás a szabadulásra. Ráadásul a fa csúcsa nem az égre, Istenre mutat, hanem lekonyul, ezzel növelve azt a kétségbeesést, amit kifejez.

 

De felfedezhetünk a karácsonyi utcai díszek között olyan utalásokat is, amik bizony fényükkel karácsony fényét rombolják: az ötágú csillag, melyben Marx kísértete járja be a karácsonyi Európát, vagy a különböző édességek, amelyek arra emlékeztetnek, hogy már most tessék elkészíteni őket.

De ugyanígy óriási kavart okoz a fejekben, hogy a Mikulást Szent Miklós ünnepéről áttették karácsony ünnepére, egy nagy üdítőmárka reklámját is segítve ezzel. Emögött ott van az is, hogy Oroszországban nem a Kis Jézus vagy az angyalok hozzák az ajándékokat, hanem a kékruhás Télapó. Különböző népek sokszor egymásnak ellentmondó szokásai keverednek ilyenkor, rombolva az ünnepet.

És hogy készülünk mi? A nagy vásárlási lázból kihúzva magunkat, minél több időt töltünk a családunk körében. Esténként meggyújtjuk a gyertyát az adventi koszorún, és várjuk, hogy elérkezzen a Megváltónk. Imádsággal fordulunk hozzá, és kérjük, hogy újítsa és erősítse meg családjainkat. Igyekszünk ebben az időszakban minél több jó tenni, hogy a ne a külsőségek határozzák meg az életünk, hanem belülről újulhasson meg ilyenkor a szívünk. Idén nagyon rövid ez a készületi idő, lassan túl vagyunk a felén. Ne engedjünk a kísértésnek, hogy a hamis szimbólumok, a hamis tartalmak határozzák meg ezt a készületet! Térjünk vissza évszázados hagyományainkhoz!

Zoli atya