A szent légiósok
Az óriási római birodalom fennállását állandó, és hatalmas hadseregének köszönhette. A
hadsereg hatalmas létszáma lehetővé tette, hogy csakhamar a katonák és tisztek között is
akadtak keresztények, és az egyház kifejezetten méltányolta a keresztények hadseregbeli
szolgálatát. Az üldözések idején számos katonát végeztek ki, ilyen volt Szent Akakiosz, akit
társaival az Ararát hegyén keresztre feszítettek. Szent Flórián a tűzoltók védőszentje, és a
legismertebb, Szent György.
Fiatal ministránsként halottam először a negyven vértanú katonáról. A légiójuk a mai
Örményország területén, Szebasztéban volt, és Liciiunus császár idején, mivel nyíltan
megvallották hitüket halálra ítélték őket. Egy különösen hideg viharos éjszakán a negyven
katonát egy befagyott tó jegére állították ki ruhátlanul. A parton ugyanakkor égett a tűz, és forró
fürdő várta azt, aki meggondolta magát. Egyikük nem bírta a lassú fagyhalál gyötrelmeit, és
befutott a csábító fürdőházba, ahol azonnal holtan esett össze, mert szíve nem bírta elviselni a
hirtelen hőmérséklet-váltást. De a vértanúk ismét negyvenen lettek, a kivégzést felügyelő
katonák közül az egyiknek látomása volt: égi sereg készülődött az égben, hogy a hős
harcosoknak kiossza a győzelmi koszorúkat. A látomás hatására az őr szíve megnyílt Isten
kegyelme előtt, és ledobva ruháit „keresztény vagyok!” kiáltással a katonák közé futott a jégre a
gyengének mutatkozó helyére. Reggelre már mindenki meghalt, a tetemüket elégették, és egy
folyóba szórták.
Bátorság és állhatatosság, ezt lehet tőlük eltanulni, és példájuk bizonyítja, hogy minden
hivatásban lehet igazi keresztényként viselkedni!
Fellegi Béla