A kritika kultúrája 1.

A megerősítés, buzdítás mellett a kritika is fontos szerepet tölt be kapcsolatainkban és társadalmunk életében. De vajon hogy viszonyulunk hozzá? És hogyan válhatna még inkább a fejlődésünk eszközévé?Ezzel a témával foglalkozik Tóth Pál a Fokolare mozgalomnak az Új Város nevű honlapján

„Az ember alapvetően együttműködő természetéhez tartozik, hogy ügyes-bajos dolgaink végzése közepette segítő célzattal kiigazítjuk egymást. Életünk elképzelhetetlen lenne a mellettünk élő társunk megerősítő és korrigáló észrevételei nélkül. Az esetek többségében ezt természetesnek tartjuk és jóindulatú megnyilvánulásnak könyveljük el. „Ne menj arra, mert ott süppedős a talaj!”, „Ez nem biztos, hogy ehető, meg kéne vizsgáltatni”. Másképpen reagálunk, amikor a kiigazítás az énünket vagy a viselkedésünket érinti: „Miért nem adod át a helyedet?”, „Nem kellett volna mindjárt a legdrágábbat megvenni!”. Ilyenkor előbújik mimóza természetünk, és picit vagy nagyon megsértődünk!. Tovább>>>