Vezetői vacsora a cserkészotthonban

A karácsonyi időszak tapasztalataim szerint legtöbbünknél az évnek az az időszaka, maikor jó nagyokat ehetünk, rokonoktól rokonokhoz járva fogyasztjuk a családi specialitásokat, majd mindezt lefojtjuk még egy kis süteménnyel. Nos, a cserkészvezetőknek a két ünnep közötti időszakban lehetősége van még egy nagy falatozásra.

Már hagyománynak mondható, hogy a csapatparancsok és helyettesei egy vacsorával készülnek az év végén a csapat vezetőinek és segítőinek. Noha kívülről ebből valószínűleg nem sok látszik, de egy cserkészcsapat működése rengeteg feladatot ró azon lelkes fiatalok nyakába, akik vezetőnek állnak. Hétről hétre készülni kell az őrsgyűlésekre, hogy a gyerekeknek minőségi foglalkozásokat tarthassunk. A táborokat és portyákat szervezni és azokat lebonyolítani szintén nem kis feladat, hiszen ilyenkor egy felnőtt élete elején járó fiatalnak a nap 24 órájában ébernek kell lennie, hogy figyelni tudjon a rábízott gyerekekre.

Ez a sok munka egyébként is meghálálja magát, mikor jólesően dőlünk hátra egy jól sikerült program után vagy látjuk az örömöt a cserkészek arcán, akik először látnak tábortüzet. Viszont arról sem szabad megfeledkezzünk, hogy mi vezetők minőségi időt tudjunk egymás társaságában tölteni. Erre jók ezek a vacsorák, amikor egy átlagos vezetőnek nincs dolga, csak megérkezik, beszélget, jól érzi magát és elfogyasztja az ételt, amit neki csináltak.

Próbálunk figyelni arra, hogy ezek az ételek ne a legegyszerűbb tábori kaják legyenek, hanem valami különlegesebb. Idén édesburgonyás tócsnit készítettünk mustáros újhagymás csirkemellel, ami bizton állíthatom, hogy nagyszerűen sikerült. Desszertnek pudingot tálaltunk, hogy a süteményhez szokott szervezetek nehogy legyengüljenek édesség híján.

A remek beszélgetések, az új megismert történetek azt bizonyítják, hogy ez a program idén is jól sikerült.

Major Szabolcs