Úrnapi körmenet Budafokon – Vajon lesz folytatás?
Idén június 3-án ünnepeltük Úrnapját. Budafok-belvárosban egy közel 130 éves hagyomány folytatódott, amikor is a családok és lelkes hívek elkészítették a szokásos virágszőnyeget. Ami eddig a legkorábbi évszámot illeti az az 1891-es esztendő, de biztos, hogy ennél sokkal régebbi a hagyomány.
Az első Úrnapi körmenetet a XIII. század vége felé Köln városában tartották. A virágszőnyeg készítés hagyománya aztán német földről terjedt el Európában. A Promontor-Budafokra betelepülő vallásos németek óhazájukból hozták magukkal e szép és nemes hagyományt. Vannak utalások arra, hogy Promontoron az 1750-es évek vége felé Wenk Ferenc községi bíró idejében készülhettek az első virágszőnyegek az újonnan felszentelt Szent Lipót templom körül, bár erről hivatalos okmányok nem szólnak. Mindenesetre korunk egyre jobban elvilágiasodó korában öröm, hogy egyházközségünk folytatja eleink nemes hagyományát.
A jelenlegi virágszőnyeg útvonala a négy oltárral a második világháborút követően alakult ki, csak egy-két évig hosszabb volt a virágszőnyeg nyomvonala mivel a Seybold-Garab pincénél lévő kőhídnál (Péter-Pál utca 39) fordult vissza. Ez a szőnyegépítés történetében már harmadik útvonal aztán 1948-ban rövidült a mai hosszára, a Czuba kastély előtti fordulóval.
Az Oltáriszentség útját övező házak ablakaiban virágok és égő gyertyák kísérik az Urat, függetlenül a vallási hovatartozástól. A virágszőnyeget az elsőáldozó kislányok virágszirmai színesítik. És ami a legfontosabb volt és lenne mai is a hívők sokasága, akik követik és kísérik az Úr útját. Sajnos látni kell, hogy az utóbbi években folyamatosan csökken a körmeneteken részt vevő hívők száma, függetlenül attól, hogy az egyházi év, változó időpontjainak következtében még iskola zárás előtti (általában június közepe) vagy utáni időre esik Úrnapja. A döntő többségében az idősebb korosztály által látogatott Úrnapi körmenetek nagy hiányzói a fiatalok. Talán nekünk lenne a feladatunk, hogy gyerekeinket, unokáinkat elvigyük a körmenetekre, megszólítsuk az új betelepülőket, felhívjuk figyelmüket erre a szép és nemes hagyományra, amely nem mellesleg tanúvallomás hitünk mellett.
Napjainkban egyre kevesebb az ünnep. A múltunkban őrzött ünnepeket meg kell menteni, hogy a jövőt építhessük, a budafoki katolikus egyházközséget, a hívek lelkiismeretét ébren kell tartani. E gondolatok jegyében remélem, hogy az elkövetkezendő években többen is részt veszünk a virágszőnyegek építésében, és bátran kiállva hitünk mellett sokkal nagyobb számban követjük az Urat a körmeneten.
Garbóci László