16 jún
2019

Tanévzárás, számvetés

A tanév vége nekünk is, akik már nem az iskolapadot koptatjuk, alkalmat nyit arra, hogy számot
vessünk mindazzal, ami az elmúlt tanévben történt, és kicsit előretekintsünk arra, ami előttünk áll,
kihasználva a nyarat az ötletelésre, az ötletek megérlelésére, hogy aztán szeptembertől újult
erővel vághassunk bele az előttünk álló feladatokba.
Mindez a plébánia életére is igaz, hiszen a következő tanév egyházmegyénk életében
különösen is jelentős. Pünkösdhétfőn ugyanis elkezdődött az Eukarisztikus Világtalálkozó
harmadik, befejező készületi éve, amelynek központi gondolata a misszió. Az elmúlt tanév a
közösségről, a közösségek megerősítéséről szólt. Ennek jegyében indult plébániánkon
exkatekumen csoport, filmklub, játékdélutánok, amelyek alkalmat nyitnak arra, hogy elmélyítsük
az egymással való kapcsolatunkat is, megerősödve abban, hogy közösen járjuk hitbéli utunkat is,
közösen keressük Krisztust. Bővítettük a közösségi terünket, egy új pincehelyiség szolgálja
mostantól közösségünket. Kialakítottuk a lenti termekhez szükséges szellőzőrendszert, valamint
az óvoda részéről nyertünk egy újabb pinceágat, amelyet a későbbiek során tervezünk
hasznosítani.

De mi áll előttünk? Először is fel kell tenni a koronát ennek az évnek a munkájára: nincs olyan
közösség, amit ne lehetne javítani, ne kellene időről időre újjászervezni. Mindig van szükség új
tagokra, akik elkötelezetten bekapcsolódnak kisközösségeink életébe. Szeptembertől éppen
ezért bíztatok mindenkit arra, hogy keresse meg a korosztályának, érdeklődési körének
megfelelő közösséget, csoportot, hogy még inkább megerősödhessenek plébániai kötődéseink.
Az elsődleges figyelem azonban a misszió felé kell, hogy forduljon, előre kell lépnünk abban,
hogy megszólítsuk a körülöttünk élőket, és felmutassuk feléjük hitünk értelmét. Ez nem azt jelenti,
hogy mindenkit „keresztvíz alá kell terelni”, bár ez sem egy utolsó szempont. (Ajánlom ehhez
keresztelésre ill. elsőáldozásra felkészítő csoportjainkat!) Ennél sokkal fontosabb, hogy milyen
képet sugárzunk közösségünkről. Az első keresztényeket ugyanis arról lehetett megkülönböztetni
a többiektől, ahogyan az Apostolok Cselekedeteiben írva van: „Nézzétek, mennyire szeretik
egymást!” De vajon mennyire lehet megtapasztalni közösségünkben a szeretetet akkor, ha éppen
egy újonnan érkező azt tapasztalja, hogy a kutya se szól hozzá a mise előtt, mise végén, nincs
aki meghívja a kávéházba, a különböző csoportokba. Vagy: amikor beérkezik a templomba egyy
új ember, nem adunk neki ülőhelyet, mert kényelmesebb a pad szélén ülnünk, és azt várni, hogy
felszólítsanak minket arra, hogy engedjük beülni a másikat, aztán esetleg az ilyen irányú
kéréseket rossz szájízzel tudomásul venni. Azt hiszem, hogy az ilyen szituációk túl gyakoriak
templomunkban.

Mindez azt mutatja, hogy van hová fejlődnünk a misszió terén, hiszen ez mindannyiunk
feladata. És ennek még mindig nagyon egyszerű az útja: 1. Meg kell erősítenünk az
imaéletünket! 2. Be kell kapcsolódnunk egy kisközösség életébe, hogy megtapasztaljuk, nem
egyedül járunk az úton! 3. Nyitnunk kell a többi ember felé, és fel kell mutatnunk hitünk örömét!
Személy szerint azt gondolom, hogy a 21. század magyar viszonyai között itt kezdődik az
elkötelezett katolikus élet. Nehéz és komoly feladat ez a plébánia oldaláról is, hiszen sajnos
sokan vannak, akik valahol elakadtak hitük fejlődésében, de ez az elakadás kényelmes
számukra. A kényelmes nyugalommal pedig a plébánia nagyon nehezen versenyez, nem lehet
ott segíteni, ahol nem vágynak segítségre. És mindemellett a misszióhoz szükség van a plébánia
társadalmi kapcsolatainak a megerősítésére, amely szintén a következő tanév feladata.
Reményeim szerint ennek jegyében a következő tanévben egy „nyitott egyetem” is indul
közösségünkben, ahol fontos témákról hallhatunk majd fontos emberektől.

De mi áll még előttünk a következő évben? Augusztus folyamán tervezünk egy 1,5 millió
forintos teljes körű orgona-tisztítást-karbantartást, hiszen amióta húsz éve elkészült, ilyen még
nem történt. Sajnos nagy hangszer, nagy költség. Aztán a Péter Pál kápolna szúvasodó és
gombás padjaival is kell kezdenünk valamit. Ebben az Önkormányzat 2 millió forinttal támogat
minket, ami a szükséges összeg durván két harmada. De a következő éveknek egy nagyobb, és kevésbé látványos állagmegóvási feladata is van: a templom padlásterének faanyag- és
tűzvédelmét kell megújítanunk, nehogy úgy járjunk, mint a párizsi Notre Dame. A faanyagvédelmi
szakértő szerint ez is 8 milliós költség lesz a következő években. Szeptembertől elindul az óvoda
építkezése is, amelynek keretében a következő két év során a plébánia udvarai, kerítése és
támfala is megújul. Ennek során a plébánia hőszigetelését is időszerű lesz majd elkészíteni,
hiszen főleg az óvoda felől, egy működő intézmény területén már nehéz lesz építkezni.

Itt tartunk, és haladunk tovább az úton. Hálás vagyok az Úrnak, hogy ennyi lehetőséget adott.
Bízom benne, hogy sikerült, és a jövőben is sikerül élni ezekkel a lehetőségekkel. Kérem ezért a
Kedves Testvérek támogatását! Bíztatok mindenkit a közösség életében való aktív részvételre!
Kérem, támogassák ötleteikkel is a plébánia munkatársainak munkáját. Kívánok mindenkinek
tartalmas nyári pihenést, amely az elmélyülésre és az imádságra is kellő lehetőséget ad!

Szeretettel:

Zoli atya