Főoldal

Bartos Mihály:
Promontor (Budafok) népszokásai

A helytörténeti kutatások eddigi eredményeit felhasználva, a polgári év rendje szerint, idézzük fel a településalkotó, templomépítő sváb őseink - mára többségében már feledésbe merült - főbb népszokásait, melyek egykoron alapjaiban határozták meg hitüket, gondolatvilágukat, és ezen keresztül mindennapjaikat, cselekedeteiket, erkölcsüket is.

© Nota bene! Jelen írás a Szerző tulajdonát képező, kiadásra előkészített könyvének alapján készült, egészének, részeinek vagy tartalmának bármilyen felhasználása csak a Szerző, vagy a könyvet kiadó Savoyai Jenő Asztaltársaság előzetes, írásbeli hozzájárulásával és a forrás pontos megjelölésével lehetséges. Hozzájárulás kérhető: bartosmj gmail.hu vagy 1775 Bp. Pf. 56. postai címen.

Január - Február Húsvéti ünnepkör Március - Április
Május - Junius Július - November Ádvent - Karácsony

Ádvent

Az Ádvent (lat. adventus a.m. megérkezés, eljövetel) az egyházi év kezdete, a karácsonyi előkészület négyhetes időszaka, amely Szent András napját (november 30.) követő vasárnap első vecsernyéjével kezdődik és Karácsony első vecsernyéjéig tart. Az Ádvent előkészít bennünket Jézus eljövetelének ünneplésére, amiben aztán Karácsonykor részesülünk is. A hívő ember felkészüléséhez hozzájárulnak ebben az időszakban a hajnali misék, a roráték, valamint az esti vesperások is. Ádvent vasárnapjain Promontoron, a templomi prédikációk előtt, a következő éneket énekelték:

"Ave Maria klare, du lichter Morgenstern,
du bist ein Freud' fürwahre des Himmels und der Erd'.
Erwählt von Ewigkeit: zu sein ein' Mutter Gottes
zum Trost der Christenheit."

(Üdvözlégy Szűz Mária, Te fényes reggeli csillag,
Te igazi öröme vagy a mennynek és a földnek.
Kiválasztva öröktől fogva: hogy Isten anyjává légy
a kereszténység vigaszára.)

 

December 4. Szent Borbála napja

A haldoklók és a keresztényi "jó halál", valamint a bányászok, a tüzérek, a kőművesek, az építőmesterek, a várak és a kőfejtők védőszentje, továbbá a hajadon leányok pártfogója, de vihar és tűzvész ellen is segítségül hívható Szent.

Ezen a napon gyümölcsfavesszőket (cseresznye, mandula, barack, stb.) tesznek egy pohár vízbe, hogy karácsonyig kihajtsanak. A promontoriak a "Barbarazweig"-ért (Borbála-ág) régen napfelkelte előtt mentek, a vesszőket nem vágták, hanem törték. A Szentháromságra utalva, három ágat tettek egy pohárba. Ha a karácsonyi éjféli mise előtt kihajtottak a vesszők, a következő évre bő gyümölcstermés volt kilátásba.

A szentségek felvétele nélkül a jó katolikus nem akar meghalni. Azért fohászkodtak sokan Szent Borbálához, a hirtelen halál ellen való védőszenthez nap-nap után és közbenjárását kérték, hogy a szentségek felvételére még legyen elegendő idejük. Több, Promontoron is általánosan ismert Borbála-imádság maradt fenn.

December 6. Szent Miklós napja

A házasság, az anyaság és a gyermek védőszentjének, a kádárok, a pékek, a gabonával és borral kereskedő tőzsérek, a halászok, a révészek, a vízimolnárok, az aranybányászok és a diákok patrónusának, valamint a szűzleányok védelmezőjének ünnepe.

December 5-én este a gyermekek pártfogója a jó Miklós püspök (Nikolaus) bejárja az egész világot és beköszönt mindenhová, ahol gyermekek vannak. Azokról a gyermekekről, akik szót fogadnak és az esti imádságot még egy miatyánkkal is megtoldják, a Mikulás nem feledkezik meg. Még a XX. század fordulóján is a budafoki gyerekek egy falapocskára, az ún. "Betholz"-ra (imafa) vésték az elvégzett többlet-imádságok számát.

Éjjel a jó Mikulás aszalt gyümölccsel, dióval, almával és édességekkel tölti meg az ablakba helyezett cipőket vagy tányérokat. Rossz gyermekeknek csak virgács jut.

December 13. Szent Lúcia napja (Luzatag)

Szirakúzai Szent Lúcia, a szembetegségben, vakságban szenvedők, a bűnbánó utcanők, a párnakészítők, a nyergesek és a varrónők, valamint a tengeren vergődő hajósok védőszentjének ünnepe. Neve a latin 'lux', a.m. 'fény' szóból származik, világoskodót, fényeskedőt jelent. Az 1582. évi Gergely-féle naptárreform előtt, az esztendő legrövidebb, egyúttal a téli napforduló kezdőnapja volt. Ez utóbbihoz kapcsolódnak azok a babonák, varázslások, boszorkányságok, amelyeknek a Szent alakjához semmi közük nincs.

Régen nagyon féltek a titokzatos "Luzianacht"-tól (Luca-éj). Az estharangszó idején mindenkinek otthon kellett lennie. A gyermekek kivételesen előbb tértek haza, mert a szülők figyelmeztették őket, hogy a Luca estefelé végigjárja az utcákat, és jaj annak, akit véletlenül kint talál.

Luca napján a boszorkányok is jártak. Míg a Lucától inkább a gyerekek, a boszorkányoktól a felnőttek is féltek. Régen Promontoron, az esti órákban, lapátra tett parázsra hintett tömjénnel mentek végig a lakáson, padláson, istállóban, hogy a Szentháromság nevében a tömjénfüsttel elűzzék a boszorkányokat. Némelyek még forró zsírt is locsoltak az istálló falára, hogy megégessék őket.

A szobákat Szent Lúcia, Szent Tamás és Karácsony napjának estéjén még a XX. század 30-as éveiben is kifüstölték Budafokon.

December 24-25-26. Karácsony
(Weihnachten)

Az adventi időszakot lezáró, az Örök Napnak, a Világ Világosságának, az Ige Megtestesülésének, Jézusnak a születésnapja, a keresztény egyház egyik legnagyobb ünnepe.

A karácsonyt megelőző hetekben a "Kriskhindl"-ek (betlehemesek) járták Promontor házait és pásztorjátékokat adtak elő.

Karácsony előtt a gyermekek szorgalmasan írtak a Jézuskának. A promontori gyermekek úgy hitték, hogy a Jézuska az égből létrán száll a földre, majd az erdőbe megy karácsonyfáért, onnan pedig ajándékokkal dúsan megrakott kocsiján - amelyet két fehér ló, vagy szamár húz - egyenesen a jó gyermekekhez siet. A gyermekek, hogy a lovak minél nyugodtabban és minél hosszabb ideig álljanak a ház előtt (t.i. minél több ajándékot lehessen közben lerakni), ezért szénát kötöttek a ház előtti fára, sőt még az ablakokba is tettek belőle.

A promontoriak december 24-én, az Esthajnalcsillag feljöveteléig nem sokat ettek, csak néhány, hústalan és zsírtalan falatot vettek magukhoz, majd este borlevest, halat rétest, összesen kilenc féle ételt (alma, dió, mákosguba, stb.) tettek az asztalra és ezt fogyasztották.

Úgy tartották, ha karácsony estéjén egy eladó leány egy almát egyvégtében lehámoz, majd a héjat a háta mögé dobja, az abból kirajzolódó betű megmutatja jövendőbelije nevének kezdőbetűjét.

Azt tartották, hogy aki az almát úgy vágja széjjel, hogy a magját megsérti, az beteg lesz a következő évben. Korai halált jósoltak annak is, akinek rossz dió jutott. A karácsony esti ételmaradékot elégették.

Mielőtt a család a templomba indult volna az éjféli misére, az apa az istállóba ment, a jószágok elé abrakot, szénát tett, hogy éjfélkor, amikor az állatok emberi hangon megszólalnak, ne panaszkodjanak.

Budafokon még a XIX. század végén is úgy tartották, hogy nem szabad korán menni az éjféli misére (Christmette), mert a holtak akik közvetlenül előtte tartják istentiszteletüket, magukkal vinnék a közéjük tévedt embert. Úgy tartották, a misére menet óvatosan kellett járni, mert aki megbotlik, az a következő évben meghal.

Az éjféli miséről jövőket az első világháborúig a pásztor (Hold) ostorpattogtatása (Kleschn) és kürtölése (Tu(d)ln) fogadta.

A XX. század 20-as éveiben, Budafok község híres női kanásza volt a Hold(l) Rezl(i). Minden karácsony éjszakáján, a Kálvária-hegy tetején, az éjféli miséről kijövőknek, trombitán eljátszotta a "Stille Nacht" (Csendes éj) című dalt. Trombitajátéka legendásan szép volt, emlékét a nagyon idős helybéliek még a XXI. század elején is szeretettel emlegették.

A XX. század 30-as éveiben az éjféli mise után, már a tűzoltók szirénája szólalt meg a templomból kijövőknek.

Karácsonykor Promontoron a ház tükreit zöld ágakkal díszítették fel. A fenyőfa még a XX. század 20-30-as éveiben sem volt minden házban megtalálható, a szegények még sokáig borókaágat (Krunwäitn) díszítettek. Hajdanában aranyozott diót, almát, fügét, cérnára fűzött pattogatott kukoricát vagy aszalt szilvát akasztottak a fára. A gyertyák alsó végét, gyertyatartó hiányában meggörbítették és az ág köré csavarták. A második világháború ínséges időszakában, sokan otthon készítették a szaloncukrot és annak csomagolását is.

A karácsonyfa alatt tányérba vagy virágcserépbe vetett zöldellő búza volt, melyet a gyerekek Jézuska szamarának szántak. A búzát Szent Borbála napján vetik, közepébe olajmécsest (később és a mai napig is) gyertyát tesznek.

Budafokon karácsonykor sokan három misét is hallgattak, a misékre többen kenyeret is hoztak, amelyet utána az állatoknak adtak, hogy egészségesek maradjanak. Az állattartás csökkenésével ez a szokás lassan elhalt.

Karácsonytól vízkeresztig terjedő időben (Zwölfnächte) tilos volt a kenyérsütés, a mosás, teregetés és mindenféle nehéz munka.

December 27. Szent János evangelista napja

Az áldások, imádságok szószólója, a templomi és oltármesterségek, valamint a patikák védőszentjének ünnepe.

Szent János napján bort szentel (Weinweihe) az egyház. A szentelt italból otthon mindenki három kortyot ivott, a Szentháromság nevében. A promontoriak a megmaradt bort elvitték a pincékbe és az egyes hordókba öntöttek belőle.

December 28. Aprószentek ünnepe
(Tag der unschuldigen Kinder)

Krisztusért mártírhalált halt bethlehemi kisdedek emlékünnepe. E gyermekmészárlás áldozatait nevezzük magyarul aprószenteknek (lat. innocentes martyres a. m. ártatlan vértanúk).

Promontoron is gyakorolt népszokás volt ezen a napon az "Aufkhindln" (korbácsolás, suprálás), a bethlehemi kisdedek szenvedésére emlékeztetve, a rosszaság és a gonoszság kiverésére.

Korán reggel, amikor még a gyermekek aludtak, az apa vagy az anya egy kis vesszővel szelíden néhány ütést mért a lábukra, miközben ezt mondta: "Frisch un xunt paist tich kh toll Hunt." (Ha friss vagy és egészséges, a kutya sem harap meg.)

December 31. Szent Szilveszter napja (Silvester)

A polgári év utolsó napja, az új esztendő vigiliája, Szent Szilveszter pápa, a háziállatok védőszentjének ünnepnapja.

Promontoron a régi időkben imádsággal töltötték a napot. Az év végén, az esti hálaadó ájtatosság után, a "Grosser Gott, wir loben dich" (Nagy Isten, dícsérünk Téged) éneknek mind a 12 strófáját végigénekelték.

A XX. században ezen a napon már inkább szórakoztak. Kocsmákban, egyesületekben, a hajnali-reggeli órákba nyúló víg mulatozás folyt. A kocsmákban a törzsvendégeknek a kocsmáros éjfélkor kivételesen, ingyen italt mért.