Főoldal

Bartos Mihály:
Promontor (Budafok) népszokásai

A helytörténeti kutatások eddigi eredményeit felhasználva, a polgári év rendje szerint, idézzük fel a településalkotó, templomépítő sváb őseink - mára többségében már feledésbe merült - főbb népszokásait, melyek egykoron alapjaiban határozták meg hitüket, gondolatvilágukat, és ezen keresztül mindennapjaikat, cselekedeteiket, erkölcsüket is.

© Nota bene! Jelen írás a Szerző tulajdonát képező, kiadásra előkészített könyvének alapján készült, egészének, részeinek vagy tartalmának bármilyen felhasználása csak a Szerző, vagy a könyvet kiadó Savoyai Jenő Asztaltársaság előzetes, írásbeli hozzájárulásával és a forrás pontos megjelölésével lehetséges. Hozzájárulás kérhető: bartosmj gmail.hu vagy 1775 Bp. Pf. 56. postai címen.

Január - Február Húsvéti ünnepkör Március - Április
Május - Junius Július - November Ádvent - Karácsony

Július 26. Szent Anna napja

A szövők, a csipkeverők, a seprűkötők, a szabók, a bányászok és a hajósok védőszentjének, valamint a gyermekáldásért könyörgő és a már áldott állapotban lévő asszonyok reménységének emléknapja.

Ezen a napon Promontorról sokan Máriaremetére zarándokoltak, hogy a Boldogságos Szűz Szent Anyja iránti hódolatukat kifejezzék. Az utat többségében keresztaljban, előimádkozók vezetésével, gyalog tették meg.

A zarándoklatból hazatérő családtag így köszöntötte az otthonmaradottakat, mondván: "An schainn Krus von Mari-Ainsi(d)l"(Szívélyes üdvözlet Máriaremetéről).

Augusztus 15. Nagyboldogasszony napja (Mari Kraidwaich)
Szűz Mária mennybevitelének ünnepe.

Ezen a napon virágszentelés volt. A virágokat a mezőn gyűjtötték. Régen arra is ügyeltek, hogy a csokorban 9 féle mezei virág vagy gyógyfű legyen. Úgy tartották, hogy a szentelt virág megóvja a házat a szerencsétlenségtől, ezért a virágcsokrot otthon az ablakrámára erősítették, vagy az ajtó fölé akasztották.

A Nagyboldogasszony és Kisasszony napja közt tojt tojások, az ún. kétasszonyközi tojások (Fraunaar) nem romlanak egykönnyen, télire ezeket tették el. Ugyancsak a kétasszonyközi időben gyűjtötték a házi orvoslás gyógynövényeit is.

A XVIII. század közepétől ezen a napon a promontoriak processzióval vonultak a tétényi templomba. Később, ezen a napon a Szent Lipót plébániatemplomtól indulva, papi vezetéssel, templomi zászlók alatt, énekelve, imádkozva, gyalogos zarándoklatot tartottak Máriaremetére.

Október 20. Szent Vendel ünnepe

Az állattartó gazdák és pásztorok védőszentjének, valamint a Szent Lipót templom és Promontor község társvédőszentjének ünnepe.

Fogadalmi ünnep Promontoron, ezen a napon a munka csak a reggeli nagymise után kezdődött meg. A promontoriak a községi legelőre vonultak, ahol a pap a teheneket megáldotta.

November 1. Mindenszentek napja (Allerheiligentag)
November 2. Halottak napja (Totensonntag)

Mindenszentek ünnepén az Egyház megemlékezik Isten mindazon, minden rendből és rangból lévő szentjeiről, akiket külön név szerint nem tud megünnepelni az év során. Halottak napján az Egyház megemlékezik az elhunytakról, a tisztítótűzben szenvedő lelkekről. De ezen a napon gondoljunk saját halálunkra is, amely bármikor meglephet bennünket.

Az ünnep közeledtével gondos kezek foglalatoskodnak a sírokon. Megigazítják az eldőlt kereszteket, kigyomlálták a gazt és a haldokló természet utolsó virágpompáját helyezik el rajtuk. Leginkább krizanténummal díszítették a sírokat. Úgy tartották, hogy a virág a halott tulajdona, aki a sírról virágot szakít, azt elviszi a halott.

Mindenszentek délutánján a feketébe öltözött hívek a temetőbe vonultak, ott először prédikációt hallgattak, majd ki-ki hozzátartozói sírját kereste fel, hogy ott mécsest gyújtson. A régi budafoki családok halottak napjára kitették szeretteik sírjára a "gyöngyös koszorú"-kat.

Az estharangszóra a családok imára mentek a templomba, ahol a holtakért litániát vagy olvasót mondottak. A legtöbb helyen egész nap (olaj-)mécsest, gyertyát égettek a halottakért és minden elhunyt családtagért, rokonért pedig egy-egy miatyánkot mondtak.

A budafoki svábok mindig szívükön viselték a tisztítótűzben szenvedő lelkek sorsát, ha csak tehették, mindig igyekeztek segítségükre lenni.

Ha a kés élével felfelé fekszik, azt mondják, hogy a tisztítótűzben szenvedő lelkeknek kell rajta ülniük, a kenyéren fekvő kés pedig fájdalmat okoz nekik. Aki kenyérmorzsára lép, az megsérti a tisztítótűzben lévőket, ezért a kenyérmorzsákat összegyűjtik és a tűzbe dobják, hogy szegényeknek legyen mit enniük.

Ha valaki nem tud elaludni, imádkozzék értük, majd elaltatják. Aki egy miatyánkot mond el értük, azt reggel a kívánt időben felkeltik, a magányosan haladót pedig elkísérik.

November 15. Szent Lipót napja

Promontor (Budafok) település és Ausztria védőszentjének emlékünnepe, a Budafok-belvárosi plébániatemplom búcsúnapja.

A Lipót-napi búcsú - az egyházi szertartások ünnepélyes áhitatán túl - egyben a családok, a rokonság összejövetelének nagy napja is volt, amikor a más településekre elszármazottak is hazajöttek.

Ezen a napon az ünnepi asztalra általában pulyka került, hiszen e nélkül nem lehetett igazi az ünnepi ebéd. Az ünnepi pulykákat az ifjúság nem egyszer, fiatalos virtussal, "görbe úton" teremtette elő. A promontori legények nem szégyelltek ilyenkor a szomszédos községek - ezen belül is általában Tétény - derék tenyésztőitől pulykát lopni. A tolvajlás ezen gyakorlata olyannyira közismert tény volt, hogy a környező településeken a promontoriak gúnyneve is poukltíp (pulykatolvaj) volt.

A nap egyik jelentős szórakoztató eseménye volt a búcsú, ami önfeledt mulatságot jelentett a település apraja-nagyjának.

A templomi búcsú napján Budafokon - még a XX. század 30-as éveiben is - munkaszüneti napot tartottak, a gyárak, üzemek, vállalkozók ezt a napot fizetett ünnepként számolták el. Ugyanezen napon, a helybéli iskolákban tanítási szünet volt.

November 25. Szent Katalin napja

Az összes, kerékkel és késsel foglalkozók, így a (vízi)molnárok, kerékgyártók, bognárok, kádárok, fonók, fuvarosok, fazekasok, köszörűsök, valamint a szoptatós anyák és dajkák védőszentje, de a tudósok és diákok körében is igen nagy tisztelet övezi, a tanulás és az iskolák patrónája.

Advent előtt, Szent Katalin napján búcsút mond a fiatalság a táncnak és mindenféle mulatságnak. Erre utal a következő szójárás is: "Khatrain schtölt in Taunz ain" (Katalinkor vége a táncnak).

Promontoron nagy esemény volt a Katalin-bál, ugyanis ezen a rendezvényen mutatkoztak be nyilvánosan az elsőbálozók. Ezt a bált - még az ínséges időkben is - mindig megtartották.