Főoldal

Bartos Mihály:
Promontor (Budafok) népszokásai

A helytörténeti kutatások eddigi eredményeit felhasználva, a polgári év rendje szerint, idézzük fel a településalkotó, templomépítő sváb őseink - mára többségében már feledésbe merült - főbb népszokásait, melyek egykoron alapjaiban határozták meg hitüket, gondolatvilágukat, és ezen keresztül mindennapjaikat, cselekedeteiket, erkölcsüket is.

© Nota bene! Jelen írás a Szerző tulajdonát képező, kiadásra előkészített könyvének alapján készült, egészének, részeinek vagy tartalmának bármilyen felhasználása csak a Szerző, vagy a könyvet kiadó Savoyai Jenő Asztaltársaság előzetes, írásbeli hozzájárulásával és a forrás pontos megjelölésével lehetséges. Hozzájárulás kérhető: bartosmj gmail.hu vagy 1775 Bp. Pf. 56. postai címen.

Január - Február Húsvéti ünnepkör Március - Április
Május - Junius Július - November Ádvent - Karácsony

Május 1. Szent Fülöp és (ifjabb) Szent Jakab napja

Szent Fülöp apostolnak, valamint ifjabb Szent Jakab apostolnak, a posztóművesek és kalaposok védőszentjének ünnepe, a májusfa állításának hagyományos napja, XII. Pius pápa rendelete alapján Munkás Szent József mellékünnepe.

Jakab napja Promontoron a kisemberek ünnepe volt. Ezen a napon a szegényeknek, öregeknek, rokkantaknak asztalt terítettek a házak előtt, ahol étellel, itallal kínálták őket.

Szokás volt e nap reggelére a lányos házaknál a májusfa állítása. A fiatalok különféle tréfás játékokat játszottak a nap folyamán.

Május 4. Szent Flórián napja

A tűzoltók, tűzzel dolgozók, a serfőzők, fazekasok, kovácsok, pékek és kéményseprők patrónusának ünnepnapja.

Fogadalmi ünnep Promontoron, Szent Flóriánhoz a tűzkár ellen fordulnak segítségért. Ezen a napon a kovácsok, lakatosok és kéményseprők - még régebben a gazdák sem - dolgoztak. Később a munka csak a reggeli nagymise után kezdődött meg.

Május 6. Fogadalmi ünnep

Az 1753., 1754., 1755. évi fagy, illetve jégverés okozta károk hatására - bízva abban, hogy Isten elfordítja a csapást a promontori szőlőkről - a gazdák magukba szálltak és megfogadták, hogy minden évben május 6-át (t.i. a vihar ezen a napon háromszor egymás után nagy kárt okozott a szőlőkben faggyal, jéggel) mint fogadalmi ünnepet fogják megtartani ünnepi nagymisével, majd ezt követően processzióval vonulnak a promontori szőlőkbe. A fogadalmi ünnepet először 1756-ban tartották meg.

Ezen a napon nem dolgozhatott senki, reggeltől estig mindenkinek ünnepet kellett tartania. Promontor őslakossága körmenetben a szőlőhegyre vonult, ahol a négy dűlőkeresztnél könyörögtek a jó bortermésért. A körmenet útvonala: plébániatemplom - Kálvária-hegy irányába indulva az Új-hegyi szőlőkbe - Vöröskút - Ó-hegy - Kereszt-hegy - plébánia - plébániatemplom. Az ünnepségek reggel 6 órakor kezdődtek és kb. 12 órára fejeződtek be.

Az 1800-as évek elején előző este még vesperás is volt, a 6-ai nap pedig kora reggeli misével kezdődött, amelyen a lorettói litániát is elénekelték. Délután 3 órakor vecsernye zárta a napot.

A fogadalomról a második világháború óta már csak belső templomi megemlékezést tartanak.

Május 16. Nepomuki Szent János ünnepe

A jezsuita rend, a haldoklók, a gyónási titok, a hidak és vízenjárók, a hajósok, a dereglyések, a tutajosok, a hídvámosok, a vízimolnárok védőszentjének emlékünnepe, aki megóvja a hozzá fohászkodókat a rossz hírtől és a rágalomtól is.

Fogadalmi ünnep Promontoron. Ezen a napon a munka csak a reggeli nagymise után kezdődött meg. A szent tiszteletére este, a szobrát is érintő körmenetet tartottak, melynek végén, részben a Duna-partról, részben pedig csónakokba szállva, illetve a hajómalmokról, a Duna vizére kerek cipókat tettek, melyek közepébe égő gyertyákat tűztek. Ez utóbbi "János-eresztés" még az 1930-as években is élő hagyomány volt Budafokon.

Korábban, a promontori molnárok előző este, a molnárok-kertjétől induló, lampionos csónakfelvonulást rendeztek a Dunán. Az első csónakban volt a Szent felvirágozott képe, amit aztán kikötés után a templomba vittek, ahol istentiszteletet tartottak.

Úrnapja (Weeglschtraatook)

A Pünkösd kettős ünnepe utáni tizedik nap, Úrnapja. A mi Urunk, Jézus Krisztus szent testének és szent vérének ünnepe; a legméltóságosabb Oltáriszentség ünneplésének nagy napja. Ezen a napon körmenetet tartanak, amelyen - a négy égtáj szerinti, zöld ágakkal és virágokkal gazdagon díszített alkalmi oltárokat érintve - körbehordozzák az Oltáriszentséget.

Az úrnapi ünnep tetőpontja a körmenet az Oltáriszentséggel. A XVIII. század közepén, a szabadban felállított oltárok a következők voltak: az elsőt a Savoyai-kastély előtt a császári uradalom állította, a másodikat pedig Kliegl Lipót uradalmi prefektus, a harmadik Wenk Ferenc községi bíró háza, a negyedik pedig a gyapjúfonoda előtt állt.

Az úrnapi oltárok közötti úton színes virágszőnyegeket készítettek, amelyek 3-4 méter szélesek is voltak. Építésüket általában hajnali 4 órakor kezdték meg, hogy az oltárok és a virágszőnyegek a 10 órai nagymisére elkészüljenek.

Az úrnapi oltárok alatt, vagy közelében egy csomó lestyánt és szarkalábat helyeztek el, hogy az Üdvözítő közelében gyógyító erőt nyerjenek. A lestyánnal a torokfájást orvosolták. A beteg minden folyékony ételt ennek szárán keresztül szürcsölt fel. A szarkalábból pedig 10-15 szálat az ágyba tettek, mert úgy tartották, hogy az görcs ellen hatásos szer.

Az úrnapi oltárok virágaiból, koszorúiból mindenki vitt haza. A virágokat a padlásra tették, hogy a mennykövet távol tartsák a háztól. Égiháborúk idején pedig a parázsra szórtak belőlük.

Az úton összetaposott virágszirmokat is összegyűjtötték, majd azt otthon részint az istállóba szórták, részint pedig eltették és betegség esetén teát főztek belőlük. Az utat szegélyező tölgyfagallyakat, melyekkel az oltárok vázát fonják be, szintén az istállóba vitték.

Úgy tartották, ha a virágszőnyegen szekér (jármű) halad át, akkor tűz pusztít a faluban.

Az úrnapi körmenet a XVIII. század végén és a XIX. században a Templom (ma: Magdolna) utca - Szent János (ma: Kölcsey) utca útvonalon haladt, 1932. óta pedig a Péter Pál utca - Knoll József utca az útvonala.

Június 13. Páduai Szent Antal napja

A szegények, a molnárok és a gyermekek védőszentjének napja.

Igen népszerű Szent, akihez sok esetben fordulnak közbenjárásért. Korábban ezen a napon a budai és pesti ferencesrendi templomokban fehér liliomot szenteltek. Ebből az alkalomból Promontorról is sokan a városba mentek, hogy néhány szál megszentelt liliomhoz jussanak. Hazajövet a liliomot pálinkába tették, az így nyert oldatot szemborogatásra használták.

Június 15. Szent Vid napja

A démoni eredetűnek tartott betegségek (vitustánc, epilepszia, megszállottság, veszettség, hisztéria, kígyómarás, kutyaharapás) elleni vagy azokban szenvedők segítő szentjének ünnepe.

A régi promontoriak közül, aki korán akart kelni, az lefekvéskor Szent Vidhez fohászkodott, mondván: "Hailiche Sankt Vait, Wäikmi um ti rechti Zait. Um vieri wüli munde sain." (Szent Vid, ébressz időben, négykor akarok kelni.) Utána egy miatyánkot kell elmondani.

Június 29. Szent Péter és Szent Pál napja
(Peter-und-Paul-fest)
Khapöö(l)nkhiiritook - kápolnabúcsú

Az aratás kezdetének napja, Szent Péter apostol, vértanú, valamint Szent Pál apostol, vértanú emlékünnepe.

A Szent Péter és Szent Pál kápolna védőszentjeinek búcsúünnepe, melyet 1748. június 29-én ünnepeltek meg először. Ezen a búcsúünnepen kell megemlékezni az alapítókról, Knoll József serfőzőmesterről és feleségéről, valamint minden, az 1739-40-es pestisjárvány idején meghalt promontori polgárról.

A kápolna búcsúünnepét az 1930-as évekig, évente mindig nagy ünnepélyességgel ülték meg. A kápolna két védőszentjét ábrázoló képét virágokkal gazdagon feldíszítették.

A búcsú a 10 órai ünnepi nagymise után kezdődött és egészen este 6 óráig, a harangozásig tartott. A kirakodóvásár a Péter Pál utcában, a kápolnától a mai Czuba-kastélyig terjedő útszakaszon felállított sátrakból állt, amelyekben a faluban élő mesterek munkái is megtalálhatóak voltak.