Nagyböjt

Nagyböjt (latin Quadragesima) a szent idő, Jézus Krisztus negyvennapi böjtölésének, majd
kínszenvedésének emlékezete. A nagyböjti időszak hamvazószerdával kezdődik (egyes
vidékeken böjtfőszerda, böjtfogadószerda, Székelyföldön szárazszerda, vagy tréfásan
fogöblítőszerda /Bálint Sándor: Ünnepi Kalendárium/) és húsvétvasárnapig tart. A negyven nap
4 nap + hat hét x 6 hétköznapból jön ki, hiszen a keresztény ember vasárnap nem böjtölhetett.
Az utolsó hét a nagyhét, melynek szent három napja a nagycsütörtök, nagypéntek, nagyszombat.
Az ünnepkör általános liturgikus színe a lila. A II. században élt Szent Ireneusz szerint a korabeli
keresztények nagypénteken, nagyszombaton, illetőleg húsvét hajnala előtt 40 órán át böjtöltek.
Napjaink hatályos jogszabálya szerint szigorú böjt van hamvazószerdán és nagypénteken, míg a
többi pénteki napon hústilalom van. Az introitusok (szentmise bevezető része) alapján a
vasárnapok latin nevei a következők. Az első vasárnap az Invocabit „Hozzám Kiált” vasárnap. Az
első vasárnap evangéliuma Jézus megkísértése. (Lk. 4, 1-13) második vasárnap a Reminiscere
„Emlékezzél” Az evangélium a vasárnapot követő héten Urunk színeváltozása. (Lk. 9, 28-36). A
harmadik az Oculi „Szemeim” vasárnap. E hétnek a középkori egyházban hebdomada mediana
/középső hét/, volt a neve, míg a Felvidéken böjtközépnap, egyes településeken pedig kántorhét
néven ismerték. (Lk. 13, 1-9) A negyedik vasárnap Laetare „Örvendezés” vasárnap. Ősi neve
Vigadozóvasárnap volt. Ezen a vasárnapon a liturgia színe a rózsaszín, mely megelőlegezi a
Húsvét örömét. Itt jegyzem meg, hogy nagyböjtben nincs virágdíszítés az oltárokon és az orgona
is csak, mint kísérő hangszer szólal meg. (Lk. 15, 1-3, 11-32). Az ötödik a Judica „Itélj meg”
vasárnap. Közismert neve a feketevasárnap. Liturgikus hagyomány, hogy feketevasárnaptól a
feltámadási szertartásig a templomi feszületeket lila vagy fekete lepellel eltakarják. Egyes
kutatók szerint ez a nap evangéliumával függ össze: Jézus azonban eltűnt és kiment a templomból.
(Ján. 8, 59) a Hatodik vasárnap Palmarum „Pálmák” vasárnapja, vagy ahogy nálunk ismerik
virágvasárnap. Ezzel a vasárnappal kezdődik meg a nagyhét, mely nagyszombatig tart.
A Húsvét előtti héten a szent három napban ismételten felolvassuk, meghallgatjuk Jézus
szenvedéstörténetét. A kétezer esztendővel ezelőtt megtörtént hiteles eseménysor átvitt
értelemben az emberiség drámája is. Bármelyikünk bármelyik szereplő lehet. Hozsannázhatunk
a pálmákat lengető tömegben, de lehetünk azok is, akik néhány nappal később már azt ordítjuk
„feszítsd meg”. Lehetek Pilátus, lehetek Péter, de lehetek főpap és lehetek Jézus.
Uram Jézusom, jaj, én nem tudom:
Júdásod vagyok-e vagy Pétered
(Jaj, csak gyávaságban Pétered…)
Vagy egy a farizeusok közül,
Ki üres életének nem örül
S kiontja mégis újból véredet
S hazudik újból minden új napon.
Vagy jobbik esetben Pilátusod
Vagyok, ki mossa hűvösen kezét
És véli: kivűl áll a dolgokon.
Vagy vagyok még jobb: éjféli

beszéd:
………
Legeslegjobb mégis akkor vagyok,
Ha felbúgok: hiszek hitetlenül –
Uram, Jézus, légy segítségemül!!
Akárki legyek én ezek közül:
– S bizony mondom, hogy mindenik
vagyok –
Reményik Sándor: Nem teljes a pohár
Garbóci László