A budafoki temetőben a Francois és a Kriszta sírkápolnák között áll egy igen régi kereszt. Annak ellenére, hogy ezt a keresztet is megújították, látszik, hogy nem a XX. századból való. Jelen ismereteink szerint ez Promontor-Budafok legrégebbi keresztje, ugyanis eredetileg a Péter-Pál utcai első temetőben állott, valószínűleg a mai első stáció képoszlop helyén. Azt a temetőt, és feltehetően a keresztet 1743-ban a budai kapucinus gvárdián áldotta meg, Padányi Bíró Márton – a híres veszprémi püspök – engedélyével. A megáldott temető lépcsőzeténél feszület állott.[1] A temető 1798. évi bezárását követően a keresztet az 1804-ben a hegyen megnyíló új temetőbe vitték. (Ez a temető a mai Árpád utcai iskola és Kereszt utcai óvoda helyén létezett.) Amikor ez a temető is betelt, akkor hozták át jelenlegi helyére, a mai Budafoki temető öreg parcellájába.  A kereszt áthozatala minden bizonnyal 1853 és 1887 között történt.[2] A XVIII. század első harmadában, valószínűsíthetően helyi mészkőből, ismeretlen mester által készített kereszt és a rajta függő korpusz napjainkra erősen megrongálódott. Az előtte látható sír jelképes. A mindenki keresztjeként ismert emléket ismételten Szabó Péter kőszobrász-restaurátor újította meg. A kereszt két oldalán álló szobortorzók feltételezések szerint, az 1911-ben lebontott Savoyai kastélyból kerültek a feszület két oldalára. (kép a keresztről és szobrokról) Napjainkban ez az egyetlen mindenki keresztje a temetőben, tekintettel arra, hogy a 22-es parcella elején álló mindenki keresztjét évekkel ezelőtt elbontották, helyén egy új kriptát alakítottak ki.    

[1] Canonica Visitatio Prom. 1778. Székesfehérvári Püspöki Levéltár.

[2] A jelenlegi temetőben az első nem hivatalos temetés 1845-ben történt, míg az első, hivatalos jegyzőkönyvben dokumentált, temetés 1887-ben. Garbóci László: A budafoki temető kézirat én.,  Budapesti Temetkezési Intézet.

Garbóci László összeállítása