11 febr
2018

Hamvazkodjál hívő lélek!

Kedden véget ér a farsangi időszak, a bálokat-bulikat felfüggesztjük nagyböjt idejére. Az elcsendesedés, a magunkba fordulás ideje ez. De mi szükség erre az időszakra, nagyböjtre?

A kereszténység legnagyobb ünnepe Húsvét, Jézus feltámadása. Ez az esemény megmutatta, hogy van utunk az Atyához, van lehetőségünk üdvözülni. Az életünk nem ér véget a halállal, hiszen Krisztus legyőzte a halált. Ez azt jelenti, hogy szükségünk van egy újfajta látásmódra, ami nem ragad le a földi javaknál, hanem a figyelmünket az örök életre is irányítja. Ekkor kerül minden a helyére, ekkor látjuk meg, hogy a világ javai az életünkben nem véglegesek. Ez nagyböjt feladata.

Negyven napot az évben arra szánunk, hogy lemondva a világ javairól, a valódi értékekre figyeljünk. Negyven napon keresztül újra meg újra átéljük, hogy érdemes lemondanunk Jézusért, átéljük, hogy az üdvösségünk mindennél fontosabb. Jézus negyven napig böjtölt, ezért mi is ennyi időt szánunk rá.

Hamvazószerdán hamvazkodunk, ezzel jelezve, hogy most negyven napra meghalunk a világnak, hogy új életre keljünk Krisztusban. Immár évek óta templomunkban csak hamvazószerdán lehet hamvazkodni, hogy életünk végességére emlékezve, a nagyböjt legelső gesztusaként Krisztus elé álljunk, és vele együtt töltsük el ezt a negyven napot. Legyen teljes a böjtünk! Ne csak később kezdjük el! Ne csak olyan dolgokról mondjunk le, amire semmi szükségünk! Éljük át, hogy egyedül Isten elég!

Zoli atya

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.