Bucsi László halálának 20. évfordulójára

Dr. Bucsi Lászlóra, címzetes kávai apátra, a Pesti Ferences  templom egykori káplánjára, igazgatójára, a Szent Kereszt templom és a mi Szent Lipót templomunk plébánosára emlékezem, aki 1993-tól 1998-ban bekövetkezett haláláig szolgált minket.

Családommal Japánban töltött három évet követően 1992 őszén újraszerveztem kis templomi vegyeskarunkat, mely hamarosan igen szépen összekovácsolódott. Emlékszem, még püspöki dicséretet is kaptunk. És ekkor jött a hír: új plébánosunkkal érkezik híres kórusa is… Rögtön kopogtattam a plébánia kapuján, hogy bemutatkozzam: én vezetem itt a helyi kart. Akkor most hogy lesz? És leültünk beszélgetni. Akkor még nem tudtam, micsoda ajándéka lett az életünknek! Õ ismertette meg velünk Barsi atyát. Amikor házasságunk nehéz időszakát éltük, õ ezt észrevéve, magához rendelt és nagy szeretettel gyógyított. Emberi habitusa nagyon közel állt korábban elhunyt édesapáméhoz, így nekem nem jelentett gondot nehéz természetének elfogadása, hisz pontosan tudtam milyen nagy szív lakozik benne. Ebben az időszakban váltam napi áldozóvá. Nagyobb gyermekeim pedig igen sokat szolgáltak az oltárnál, s tették ezt örömmel, mert szerették az atyát. Szépen felújított templom, csodálatos liturgikus ünnepek, rövid, de mindig mély hitre hívó szentbeszédek sokasodnak emlékezetemben. Hálás szívvel köszönöm Istennek, hogy Bucsi atyában egy igaz embert, nagyszerű papot és zseniális muzsikust ismerhettem meg. Remélem, a mennyországban találkozunk!

Hegedűs Katica