19 jan
2019

A Karácsony megünneplése szemináriumban, kispapokkal

Eltűnődtem, hogy mik lehetnek az alapvető hozzávalók egy szeminárium létrehozásához?
Valószínűleg sokan tudják a választ a katolikus hívek közül, mégis elkészítettem a legrövidebb
listát. Valahogy így hangzana a receptúra:
– végy egy épületet egy saját kápolnával;
– tegyél bele 40 fiatal férfit, akik teljesen Krisztusnak akarják szentelni az életüket;
– állíts össze egy felelősök által vezetett képzési rendszert, ami megkeleszti a „tésztát”;
– hívd segítségül a Szentlelket, lehetőleg mindennap, hogy minden az Isten szándéka szerint
alakuljon.
Ez számomra csak azért érdekes és nagyon is aktuális, mert harmadik éve egy ilyen
intézményben és közösségben töltöm az életem, készülve a papi pályára. Amit talán már
kevesebben tudnak, de mindenki számára érdekes lehet tudni, hogy ez a kb. 40 ember a
karácsony szent éjszakáját és ünnepi reggelét szintén együtt tölti, mint egy nagy család. Az
előkészületek természetesen adventtel kezdődnek – idén több hajnali (rorate) szentmisén is
részt vettünk, nemcsak a szemináriumban, hanem például egyedi módon az esztergomi kórház
kápolnájában is. És ez jól van így, mert a karácsony méltó és emelkedett ünneplésére való
felkészülést az emberi lélekben már az adventi hetekhez való hozzáállás meghatározza. A
karácsonyi hangulat legkonkrétabban azonban december 22-én kezd beköszönteni a „házba”,
azaz a szemináriumba. Ezen a napon mindenki takarít, rendet rak, ahol csak tud, segít a „ház”
ragyogóvá varázslásában. A mi csapatunk ajándékokat csomagolt, hogy a választott és a
meglepetés könyvek igényes formában repítsék az örömöt a megajándékozottak szívébe
szenteste alkalmával.

És ha már szenteste: ez egy tartalmas, szép kora estétől éjjel akár 2 óráig is
eltartó, intenzív nap számunkra. Általában 17 órakor kezdődik az első éves társak betlehemi
játékával, amelyet hagyományosan több paptanárunk, paptestvér, akik segítik a
felkészülésünket, valamint Bíboros atya is megtekint, hogy utána az egyik diakónustársunk által
énekelt történeti beszámolóval megemlékezzünk Urunk, Jézus Krisztus megszületéséről. Ezt
szokta követni a bíborosi köszöntő, majd a szeminárium rektorának ünnepi beszéde, és egy
rövid karácsonyi ének után a névreszóló ajándékok átadása. A vacsorát természetesen együtt
költjük el, ami mondhatni klasszikus: hal, esetleg rántott hús ecetes, illetve majonézes
burgonyával karöltve. Az évfolyamok közösségi megerősödésére való tekintettel a vacsorát
követő kápolnai zsolozsma elimádkozása után azok külön-külön is karácsonyoznak egészen az
este 11 órakor kezdődő matutinumig (a zsolozsma olvasmányos imaórája), amit a
hagyománynak megfelelően az esztergomi bazilikában énekelve elmélked át a szeminárium
közössége, ezzel is ráhangolódva az éjféli szentmisére. Idén Cserháti Ferenc püspök atya
ünnepelte a bazilikába látogató hívekkel a megtestesülés titkának felemelő éjszakáját. Az oltár
körüli asszisztenciaszolgálatot természetesen mi láttuk el a lehető legnagyobb gondossággal.

Nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy a szentmise utáni jókívánságokkal a lelkünkben
sietünk, hogy mielőbb kipihenhessük magunkat a másnap reggeli ünnepi zsolozsmára és a
karácsonyi (december 25-i) szentmisére, hogy éberen és odaadóan tudjunk szolgálni ismét az Úr
oltára körül. Szép szokás, hogy a miseáldozat megünneplése után még megnézzük a Szentatya
tanítását, és fogadjuk az Urbi et orbi áldást, hogy ezzel az áldással költsük el ünnepi és
megérdemelt ebédünket, majd keljünk útra, ki-ki a maga családi-szeretetteljes környezetébe.

Müller Márk