10 feb
2019

A betegek világnapja

1993 óta II. János Pál pápa kezdeményezésére a Lourdes-i jelenés évfordulója, február 11. a
betegek világnapja. 1858-ban ezen a napon jelent meg a Szűzanya Soubirous Bernadettnek, majd
néhány nappal később a sziklabarlangban csodatevő forrás fakadt. Vize segítségével több ezer
csodálatos, természetes módon nem megmagyarázható gyógyulás is történt. Ennek
következtében Lourdes Európa egyik legnagyobb zarándokhelyévé vált. A világnap célja, hogy
jobban figyeljünk betegeinkre. De miképpen tehetjük meg mindezt?

Az természetes, hogy az elhagyott, magáról gondoskodni nem tudó beteg fizikai szükségleteire
figyelmet fordítunk. De az a tapasztalatom, hogy a lelki szükségletek sokszor háttérbe szorulnak.
Pedig az Egyháznak igen tágas a kincsestára, amellyel a betegeket akarja segíteni.

Az első és legfontosabb segítség a betegek szentsége. Illetve a legfontosabb lehetne, ha
elégszer használnánk. Az utóbbi években ugyanis egyre kevesebben kérik a betegek kenetének
felvételét. És ez általában nem a betegek, hanem a hozzátartozók felelőssége. Ez a szentség
ugyanis évente kétszer is felvehető – lenne, ha élnénk vele. Megerősíti a beteget, segít a
küzdésben, ugyanakkor a figyelmet Istenre irányítja. Felvétele, ha utána nem követünk el halálos
bűnt, egyenes utat jelent a mennyországba. Mégis, az elhunytak elenyésző része jut csak hozzá
halála előtt. Ennyien halnának meg hirtelen? Vagy inkább ennyi hanyag hozzátartozó van. De ez
nem csak a haldoklók szentsége. Egy-egy nagyobb műtét előtt, komolyabb betegségben, vagy
idős korban mi is felvehetjük.

Aztán a második segítség az a tanítás, amely elmondja, hogy Jézus keresztáldozatához mi is
csatlakozhatunk. Így a mi betegségeink, szenvedéseink is érdemszerzővé válhatnak. Imádásként,
imádságként ajánlhatjuk fel mindezt Istennek.

A harmadik segítség, amit az Egyház nyújt a betegek számára a lelkigondozói beszélgetés. Akár
a kórházban, akár otthonainkban lehetőségünk nyílik arra, hogy pap vagy arra képzett emberek
segítségével rátekinthessünk élethelyzetünkre, tágasabb összefüggésbe helyezve azt. A betegség
ugyanis mindig egyfajta veszteség, és a veszteségeinket fel kell tudnunk dolgozni. Ehhez
kaphatunk segítséget.

És a negyedik segítség pedig a szerető, összetartó közösség, amely az Eukarisztiában testesül
meg. Átélhetjük, hogy Jézushoz tartozunk, vele vagyunk, és ebből erőt meríthetünk.

A betegek világnapja alkalmat nyújt arra, hogy számot vessünk, hogy mennyire élünk az
Egyház által felkínált lehetőségekkel. Buzdítok mindenkit, hogy éljünk ezekkel, különösképpen a
betegek szentségével!
Szeretettel:
Zoli atya